Nem értem..

Érthetetlen. Egyszerűen amikor meglátom a gyomrom mintha teljesen összeszorulna és a szívem is össze vissza kalimpál. Ezeket az érzéseket váltja ki belőlem Ő. Egy olyan ember, akit nem is ismerek. De a puszta látványa annyira lenyűgöz, hogy ismeretlenül is megkapná a szívemet és annak minden szeretetét. Érthetetlen. Felejtenem kellene? De mit felejtsek ha egyszer nem is ismerem? Felejtsem a szemét, arcát, illatát és mozdulatait? Nem. Azt semmiképp. Hogy is felejthetném el azt az embert aki ilyen erős és hatalmas érzéseket vált ki belőlem? Nem. Bármit eltudnék viselni, de ilyen különleges ember felejtését azt nem. Mi maradna akkor nekem? Üresség. Határtalan és mély üresség..

AGK! :D

Áhh valami kegyetlen jó volt a Garabonciás :DDD és még nincs vége! :D Még csak a fáklyás felvonuláson vagyunk túl, de szerintem már nagy sikert arattunk. Bár nem hiszem hogy megnyerjük az idei garát, mivel tavaly már megnyertük. De azért még reménykedhetünk. :D Nagyon menci volt amúgy, mert elöl ment a monsteres kocsi és bömbölt belőle a zene. Mi meg ordítottunk, hogy ANDRÁSSY! meg SPORTSZELET!, és ROLI! ::DD nagyon jó volt :DDD csak az a kár, hogy nem találkoztam vele. =/ lehet, hogy nem is volt ott. Na most viszont reménykedem benne, hogy ott lesz a Happeningen. Vagyis csak reménykedem =/ Bár a fáklyáson sem láttam... na mindegy... reménykedem =(

Semmi sem történik csak úgy, minden eseménynek van valami jelentése. Egyfajta üzenete. Csak tudnod kell meghallgatni, és elég közel lenni hozzá, hogy halld.

Nem akarok fájdalmat, nem akarok csalódást, nem akarok impulzusokat. Nem akarok érzelmeket, sem jót, sem rosszat. Ürességet akarok, semlegességet, egyensúlyt, pihenést. Szabadnapot kér a szívem. Munkában nem tud gyógyulni...

Bejegyzés

Néha iszonyatosan fáj.. de legalább tudom, hogy élek.

Újra itt.

Helló. Újra itt fogok blogolni. Tudom, már biztos agyfaszt kaptatok tőlem, de ilyen vagyok.

Semmibe vesszük azt aki rajong értünk, de akiért mi rajongunk az a minden. Érdekes ez a világ. Aki nekem nagyon, de nagyon tetszik (főleg a jelleme fogott meg igazán, nem is a külseje), az engem szó szerint leszar. Egy másik csajért van oda. De az meg őt szarja le. Basszus, miért ilyen rohadt szar az élet?! Miért?! :( Jó, örülök amim van és amit elértem eddig, de valahogy mindig érzem, hogy hiányzik valami. Valami ami teljessé tenne. Valami ami kimondhatatlanul boldoggá tenne. És rájöttem, hogy mi az ami hiányzik. Az ő szeretete. Az ő ölelése, Az ő hangja. És még sorolhatnám.. Egyszerűen nem tudok már élni nélküle. Teljesen elszédített. És rohadtul fáj. Nem akarok mást, csakis hogy vele legyek. De nem lehet, mert leszar magasról, még rám se néz. Nem is köszön. Teljesen trapa vagyok. Rá kell vennem magam, hogy otthagyjam a francba, és leszarjam. Nehéz lesz...