~Miért csinálom ezt magammal? .. Talán mert kell a szenvedés.. ezt szeretem... mert semmi sincs szenvedés nélkül*

Átlagos blogbejegyzés?!

Ugyan már! Halloween van, és én itthon punnyadok, közben meg pötyögtetem a billentyűzetem. Próbálok nélküle élni, és nem rá gondolni. De kib*szottul nehéz. Elhihetitek. Úgy élni a napjaimat, hogy közben nem próbálok meg mindig a közelébe férkőzni, szinte lehetetlen. De ugyebár lehetetlenek nincsenek. Megfogok tanulni nélküle élni. Meg kell. Muszáj... Átlagosan telik az őszi szünetem. Viszont rohadt sokat kell tanulnom, és most perpillanat lusta vagyok ehhez :D majd pár nap múlva ráveszem magam a tanulásra. Addig nem nagyon izgat a dolog. Azon gondolkozom, hogy lehet lesz most egy kis átváltozás, mármint a blogban. Nem nagyon tetszik a mostani kinézet.. lehet elnézek pár blog fel, hogy milyenre is csináljam. Vagy csak összehozok már valami jót.

Két nagy hibám van: túl sokat gondolok rád... és túlságosan kellesz nekem.

Az életről általában

Ezzel a flegmasággal és bunkóssággal kiölt belőlem minden érzést. Tetszeni tetszik.. de már nem szeretem. Érdekesek ezek az érzések. Egy apró dolog is megtudja változtatni a dolgokat, és milyen nagy fordulatot tud venni. Nagyon érdekes.. és tudjátok még mi érdekes? A sors. Vagy máshogy is lehet ezt nevezni.. mint például a titok. Érdekes összefüggéseket találok állandóan. És ezek nem lehetnek véletlenek! Nem tudom elhinni, hogy ez véletlen lehet. Egyszerűen nem. Ha jobban megfigyeljük a múltunkat, mindig találunk benne összefüggéseket, illetve akár hasonlóságokat a történtek között. Ehhez nem kell nagy ész, csak jó emlékezőképesség, memória. Most, hogyha az egész világot megfigyeled, azt se tudjuk mi hogyan jött létre, mi hogy történt? És senki sem tudja biztosra a dolgokat.. na ez még érdekesebb.

Nem tudom..

Nem tudom.. mindkettő kibaszottul helyes... nem tudok választani*

Meglátszik kitől örököltem :D

Nézem apuval az X-faktort. Lil C és Demes Tamás között kell döntenie Keresztes Ildikónak (ugye mindkettőnek a mentora). Keresztes magyaráz, hogy most azoknak kéne az ő helyében lenni, akik szidták őket a kommentekben, hogy milyen szar a hangjuk meg stb. Erre apa megszólal:
-De nem fognak, de nem fognak! :D (trollos röhögés*)

Érdekes

Vegyes érzelmek vannak bennem. Valamilyen szinten érdekel.. de valamilyen szinten már nem. Sok srác van még a világon. Nem ő az egyetlen. De legbelül tudom, hogy még mindig szeretem. Vagyis az a baj, hogy nem is vagyok szerelmes belé, csak abba amit elképzeltem a közös jövőnkről. Milyen érdekes az emberi agy, nem?
Szóval.. nem tudom. Majd alakul úgy, ahogy alakul. Ha megadódik az esély, hát akkor persze, hogy élek vele. Nem kérdés. Mint már mondtam, sok srác van aki tetszik. De ez így van rendjén. Talán lecsillapodtak bennem azok a hormonok amik felelősek ezekért a hangulatváltozásokért.

Egy élet tört össze bennem...

Kedvenc...

Ha megtudod mondani hogy miért szereted azt akit akkor nem is szereted igazán....

 Nem számít, mennyi ideig próbál jónak maradni valaki, a rosszat nem lehet végleg elnyomni egy lányban.

Amikor egy dal felidéz egy emléket, vagy amikor a porszemek a napfény felé szállnak, akkor az -akár szeretnéd, akár nem- elvonja a figyelmed. Amikor hallod, hogy a távolban elhalad egy vonat a síneken, és eltűnődsz: ‘.. vajon hová tarthat?’ Van, amikor nem számít, ki vagy és épp hol vagy, mert egy apró pillanatra belépsz a mágia világába - én ebben hiszek. ‘

 Kicsit egyedül érzem magam. Nem mintha nem vennének körül jó barátok, és nem nevettetnének meg.. de akkor is hiányzik valami. Úgy érzem, hogy ugyan minden jó és minden szép, mégis ez a kellemes érzés párosul valami furcsa hiányérzettel. Nem tör le, nem rontja el annyira a kedvem, csupán kicsit zavaró. Aztán rájöttem mi is hiányzik: az Ő szeretete. Egy mosoly, egy ölelés, csak nekem - Tőle. Már ez is bőven elég lenne, hogy egésznek érezzem a saját kis lökött világomat. Tudom, nevetségesen álmodozó vagyok és olyan dolgokban reménykedek, amik elérhetetlenek. De ha Ő nem is, legalább ez az álom, ez a vágyakozás az enyém!

Remény

Nem tudom mi van velem mostanában... elmúlt ez a rajongás Ő iránt. De mitől? Biztos a hormonok.. tuti... vagy csak elegem lett már belőle, hogy mindig leszar magasról. Viszont boldog vagyok, és jól érzem magam. Ez a lényeg. Viszont még mindig ott van a szívem legmélyén a remény. <3

Úgy látszik én kivétel vagyok.. mint mindenben..:)

Itt mindenki depressziós, rossz kedvű és 13-17 évesen elveszti élete nagy szerelmét. Itt mindenki utálja az emosokat és a melegeket és senkinek nincsen annyi önbizalma, hogy egy a megszokottól vagy divatostól eltérő ruhában jelenjen meg, mert fél, hogy mit gondolnak róla. Itt mindenki gyűlöl mindent és senkit sem érdekel, hogy szépen beszéljen, hogy kedves legyen másokkal, és hogy emberszámba vegyen mindenkit. Itt senki nem próbálja megkeresni a történések valódi okát, és mindenki azt csinálja a mit mások mondanak. Olyan emberek, akik szintén azt csinálják, amit mások mondanak. Mindenkit beskatulyáznak és mindenkinek kötelezettségei vannak. Itt senki sem él...

Nem tudom..

Vegyes érzelmek kavarognak bennem.. nem tudom mit csináljak. Akarom-e igazán? És biztos vagyok-e ebbe? Nem tudom eldönteni... csak egyszerűen boldog akarok lenni. Miért ilyen nehéz? Ma is találkozott pár másodpercre a pillantásunk. Pont barátnőm viccet mesélt, én meg szakadtam a röhögéstől. Elég viccesen nézhettem ki. De ő is nevetett, aztán meg mikor 1m volt tőlem már előre nézett. Azért dobott egy Helló-t. És én is. Nem akartam sziát köszönni, mert az nem illik ide.. vagy nem is tudom. Azért kíváncsi leszek mi lesz rózsahéten.

Ez nagyon igaz :|

Amíg te azon gondolkozol rá írj-e, más megteszi majd helyetted, előbb. Amíg te azon filózol, hogy: szia legyen vagy hello, más régen köszönt neki. Megfogd-e a kezét vagy ne? Nem lesz időd, mert már más régen fogja. Megcsókold-e? Nem lesz lehetőséged, mert ő már mást szeret. Szereted, de nem mered elmondani neki? Ha most nem teszed, lehet holnap más vallja be az érzéseit..

Csak azt akarom, hogy egyszer majd a fülembe súgd: Szeretlek!

The Secret

Enyém, és hálás vagyok érte :) ennyi. Csakis hozzám illik, senki máshoz. Csakis az enyém, senki másé.

Sikerülni fog, érzem!

Ahogy a titok mondja... ne érezd egy ember hiányát... gondolj arra, hogy már a tiéd, és legyél hálás érte. Csak éppen egy bökkenő van.. hogy ez rohadtul nehéz.. bármennyire próbálom, nagyon nehéz. De küzdök, nem adom fel, megpróbálok minden tőlem telhetőt, hogy aztán ne mondja majd senkisem, hogy nem is próbáltam meg. Küzdök, és remélem, hogy nyerek a végén! Szeretem, minden hibáját, és minden jó tulajdonságát, már nem tudom elfelejteni, már túl késő. Ezért nem adom fel! Nem lehet! Ha már elkezdtem, nem hagyom abba!

..

-Találkozott egy pillanatra a pillantásunk.. de tudta, hogy ezzel megint elnyerte a szívemet?

The Secret

Ez a könyv.. A Titok... megváltoztatta az életem! Valami bensőséges tudománnyal, ismerettel rendelkezik, ami minden földinél előkelőbb. 

Ahogy a kezembe fogom, és olvasom, nem ismerek lehetetlent... mert nincs is! 

:(

Fogni akarom a kezed, átölelni amikor szomorúnak látlak, megcsókolni amikor csak arra vágyok. Érezni akarom az érintésed a simogatásod. A karjaid közt akarok elaludni abban a tudatban, hogy reggel ez nem ér véget és nem kell, hogy elengedjelek talán örökre..♥

Épp ettől félek..

Együtt - Ha két embernek együtt kell lennie, végül úgyis egymásra találnak..

Igen, még pár nappal ezelőtt boldog voltam. Miért is? Egyszer beszéltem vele fészbukon, utána meg suliba is egyszer-kétszer. De ahogy észrevettem, semmit nem érez irántam. Csak haver vagyok. Csak egy lány vagyok, a sok közül. És ez szerintem így van. Bár  a legjobb barátnőm unokatesója és ő mondja, hogy biztos bejövök neki, meg minden. De nem hiszem. Igen, tudom, hogy ismeri. Akkor miért nem kezdeményezik? Vagy miért nem cselekszik már valamit? Mert ha tetszenék neki akkor ezeket megtenné. Én már egyszerűen nem értem a férfi elmét. Eldöntöttem, mostantól leszarom az egészet!

omg.!

Mertem, és én vagyok most a világ legboldogabb embere! :D yeah :DD

Mersz és élsz boldogan, vagy nem és szenvedsz tovább?

Sokszor van az, hogy nem mersz valamit. De ha nem kockáztatsz, akkor örökké benned marad az az érzés, hogy nem tetted meg. Most én e közt dilemmázok. Megtegyem vagy ne? Ha megteszem, ugyan hülyének néz majd, de legalább megpróbáltam. A sors néha kegyetlen. De vannak jó pillanatai is. Egyszerűen nem tudom, hogy mit csináljak. Állandóan rá gondolok, mindig. És már nehéz kiverni a fejemből is. Csak az a gáz, hogy egyáltalán nem is tudom, hogy bejövök-e neki. És ez idegesít a legjobban. Mi van ha nem? De mi van ha igen? Szenvedek itt össze-vissza xd . ajjjj.

Te vagy az egyetlen..

Te vagy az egyetlen, akivel ha találkozom, egyből görcsbe fordul a gyomrom. Meglátlak, már vidámabb egy napom. Nem tudom mi ez a fura érzés, de csak sejtem, egyre jobban esek beléd.