Legyen hát akkor harc!

Flegmán elsétáltam melletted. Nem akartam feltépni a begyógyult sebemet. Rossz kedvemben is voltam. Erre te ma ugyanígy elsétáltál mellettem. Próbáltam volna köszönni, de egy hang sem jött ki a számon. Nem tudom miért. Játszani akarsz? Hát jó, legyen hát akkor harc! Te akartad! ...

Életed apró hibáira három magyarázat lehet:
1.gyerek voltál,
2.részeg voltál,
3.szerelmes voltál.
Ezt kedved szerint akár párosíthattad is.

És pont

Én mostantól, csak egy átlagos lány leszek. Nem több, és nem kevesebb. Nem várok el semmit, nem teszek semmit. Minden csak lesz, ahogy lesz. Ezentúl mindig a könnyebbik utat választom, nem fogok küzdeni, és nem fogom megmagyarázni a dolgokat, mert már nincs rá erőm, és igazából okom sincs.

Fizika

Sokszor elgondolkozom azon, hogy vajon tényleg minden úgy történik, ahogy történnie kell. Kicsit ellentmond nekem. Sok helyen lehet ez hallani, olvasni, vagy akár látni. Tényleg azért hagynak el egyes emberek, akiket nagyon szeretünk? Én ezt nem tudom nagyon elképzelni. Bár lehet hogy később, ígyis-úgyis elhagyna.. a másik oldal pedig az, hogy egyszer fent vagy a boldogságban, és mindig jön valami, hogy még véletlenül se legyél boldog. Vannak ilyen törvényszerűségek, amiket nem árt ha az ember tudja.. Ilyenkor azzal nyugtatom magam, hogy azért történik mindez, hogy értékelni tudjam a dolgokat. Talán ennek is így kell történnie. Érdekes egy világban élünk.. még jó hogy dicséretes vagyok fizikából, máskülönben nem nagyon érteném meg ezeket a dolgokat..

Sors

Mire figyeltél ma jobban, a frizurádra, vagy a szívedre? És mit figyeltél meg másokon: a menő kabátjukat, a plusz hat kilójukat, vagy a bennük rejlő lehetőségeket, és a szárnyakat a hátukon? A boldogság nem azon múlik, hogy krumplifőzeléket, vagy kaviárt eszel-e vacsorára. Nem is azon, hogy lesz-e új telefonod a következő hónapban, vagy sem. Nem attól függ, hogy a Starbucksban, vagy a sarki kisboltban veszed-e a kávédat, és hidd el, nem is attól, hogy titkárnő, vagy nagykutya vagy. A boldogság azon múlik, hogy adott pillanatban magadra gondolsz-e, vagy másokra. Felejtsd el, hogy mit vársz a sorstól, és arra figyelj, mit adhatsz bele mások sorsába! A kemény munka után pedig arra eszmélsz majd, hogy megvan mindened, amire vágytál: a legértékesebb dolgok csendben bekúsztak az életedbe. Rohanj a céljaid elől, loholj a világ közös céljai felé, és meglátod, a sajátod üldözőbe vesz majd. A boldogságot nem lehet hajszolni – megszelídíteni viszont igen. És ha már tudja, hogy biztosan nem futsz utána többé, a nyomodba szegődik, és veled marad örökké. :)

:)

Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk, és olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet. Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad. Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel.

úgyvan!

Néha igenis önzőnek kell lenni... mert nem lehet úgy élni, hogy senkit ne bánts meg, de közben mégis valóra váltsd az álmodat.

Hérakleitosz says..

Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba’. Mivel a folyó összetétele egyik pillanatról a másikra változik, a folyó mindig más. A világegyetemben minden állandó mozgásban van - a változás örök, semmi sem állandó. Ha egy pillanat elmúlt, nem hozhatod vissza. De néha.. én néha annyira szeretnék újra ugyanabba a folyóba lépni!

True Blood

~Hellószia, jól nézel ki!

Mi az aligátor a különbség? Hosszabb, mint a zöld..

Én egyszerűen már nem értem... miért ilyenek a fiúk? Egyszerűen számomra megfejthetetlenek. Egyszer tök kedvesek, meg ahwww. odavagy értük.. máskor meg leszarják a fejedet. Miééééért van ez?!!!!

Ámen.

“Ha meghalok,semmi mást nem fogok tenni,mint füvet szívni,nyitok egy kávézót a túlparton,hogy bevárjam a barátaimat, erdőkben fogok táncolni a fák zenéjére, meghallgatom a lepkék fecsegését,nézem a pókháló szövődését, meg hogy hogyan bukkannak elő a szirmok a binbókból,szeretni fogom a csillagokat,angyalok dalára tombolok, és zenélek, zenélek, zenélek, soha többé ilyesmit,hogy klaviatúra nem veszek a kezembe. Nem fogok azzal foglalkozni,mi a feladatom,miből élek meg,ki utál éppen,ki akar elfelejteni, igenis ott leszek mindenkinek az álmában,és beszélgetni fogok az emberekkel, illetve leginkább hallgatni őket,akkora türelemmel,ami csak a birkáknak van. Békésen fogok legelészni a kenderültetvényen,ígérem.”

NEEEEEEEEEEEEEEE!

!

Meg kell tanulnunk kiiktatni a kellemetlen gondolatokat, és sohasem foglalkozni velük. Máskülönben életünk végéig azt kiáltoznánk, hogy "Miért?", telesírnánk a zsebkendőnket, és semmire sem jutnánk.

Egyszer fent, egyszer lent...

sálálááá:D

Fiú és lány barátságban az a rossz, hogy mikor azt mondod : Szeretlek :) Sokszor te se tudod eldönteni, hogy érted!

Inkább később legyél újra gyerek ... Minthogy gyerekként játszd magadnak felnőttnek.

Próbálok pozitívan gondolkodni: ha neki nem kellettem, kellek, majd másnak, aki talán sokkal jobb mint ő volt ! :)

Az élet mindig akkor vág pofon, amikor kezded azt hinni most végre boldog lehetsz.

Mert van egy olyan ember MINDENKI életében , aki egyszer eljön és boldoggá tesz egy életen át.. ♥

Őrülj meg!

Ezért jó a megye legkeményebb iskolájába járni.

Nem,az emberi lény ugyanúgy leírható bonyolult fizikai és kémiai jelenségek összességeként, mint bármi más az univerzumban. és mivel a tudatunkat hordozó és meghatározó anyagi/kémiai közeg, az agyunk halálunkkal elbomlik és működésképtelenné válik, a tudat is semmivé foszlik ez egyszerű és logikus. Ez már keményebb szóval, az ember abban különbözik bármi mástól az általunk ismert univerzumban, hogy képes felfogni a körülötte lévő világot ezt még az állat is megteszi eddig, de az csak ösztönszerűen, előre beprogramozott módon reagál az eseményekre míg az emberek között adott helyzetben minden egyed más és másképpen viselkedik tehát, az embert minden mástól megkülönbözteti a TUDAT, azaz hogy az őt körülvevő világot képes rendszerszerűen meglátni, és módosítani ha pedig valami létrehozta az univerzumot akkor azokat a részeit, amiket ilyen nagy hatalommal ruházott fel, illetve azzal a képességgel, hogy ÉRZÉKELJÉK magát az univerzumot nyilván valamilyen célra hozta létre ha pedig így van, akkor óriási veszteség lenne, ha minden, önmagában is egyedi és megismételhetetlen tudat elveszne, amikor az őt hordozó test elpusztul ezért gondolom hogy az emberi tudat több lehet, mint ami a test és létezhet tovább valamilyen transzcendens formában, ha a fizikai hordozóegysége meg is semmisült esetleg egyesülve az egésszel.

Érezd, hogy észre vettelek, hogy végre akarom, hogy akarj, és ne csak velem légy, de velem is maradj.. ♥

Találkoztam egy sráccal valamelyik nap. Annyira elragadott a mosolya, és olyan jó fej volt. Állandóan csak vigyorgott rám. Még csak barátként tekintek rá. Nem akarok elbízni magam. De maradjunk annyiba, hogy megfogott. Igaz, nincsenek pillangók a gyomromban, de amikor meglátom, egyből jobb kedvem lesz. :)

Néha eltűnődöm, vajon érdemes élni? Aztán rád nézek, te rám mosolyogsz, és már tudom, hogy a válasz: igen. ♥

!

Végre. Sikerült elfelejtenem. Végre boldog vagyok. Istenem ,de jó érzés. Minthogyha nem éreznék iránta semmit, csak egy kis utó zsibbadás lenne. Felemelő. Már mikor meglátom, nem kezd el hevesen verni a szívem.

Nem érzek semmit, csak zsibbadást.. *

Mi vonz a tiltottban? A bizsergés? Az adrenalin? Valami megmagyarázhatatlan izgalom.. forr a véred.. megőrülsz.. Nem teszed meg, talán nem is szeretnéd, de.. Ha ránézel, ha ő rád néz.. ha összeér a két pillantás.. valami megmagyarázhatatlan történik.. Nem szerelem, nem szeretet, hanem csupán vonzalom, leküzdhetetlen vonzalom.. Észveszejtő vonzalom..Pezseg a véred, ha nézheted, felforr a tested, ha téged néz..Megőrülsz érte, valld be!

Csa'

Nem akarok szenvedést, se fájdalmat. Ezért felejtem ezt az egészet, s mostantól mindenki csak boldog, idióta lánynak fog látni!

Legjobb barátnőm -> nyekk.

A legjobb barátnőm.. otthagyott a szarba .. nem is kérdez felőlem, nem is keres. Semmi. Megváltozott. Már nem a régi. Elkurvult, ha lehet ezt így mondani. Állandóan csak magáról beszél, meg hogyha én mondok neki valamit, akkor azt meg leszarja. És még ő van felháborodva ha mondom neki, hogy nem így kéne viselkednie. Nem értem..

Elvéreztem

Minthogyha egy kést döftek volna belém. Magamba roskadtan elvéreztem. Könnyen a földre hulltam, nem érezve semmit. Csak keserűséget, és magamat szidtam. Hogy lehetek ennyire lúzer. Hogy is hihettem azt, hogy egy ilyen magafajta lány bejövök neki. Fáj, hogy ezt hittem és mesevilágban éltem. Túlságosan optimista voltam. Most itt ülök, üres szívvel, bánatosan, elveszetten. Érdekes, mert semmi sem érzek, csupa üresség minden.

Inkább a zene basszon szét, mint az ideg!

Rázott a hideg és fáztam. Percekig meredtem, de csak utána jöttem rá, hogy nem a szobában van túl hideg; hanem a szívemből hiányzik valami.

Egy idézet

’ Úgy kell szeretned, mintha sohasem fájna, úgy kell táncolnod, mintha senki sem látna. Énekelj úgy, mintha nem hallana senki, és élj úgy, mintha a földön lenne az ég ’ (Purkey)

Én egyszerűen ezt nem értem már..

Hiányzik, de mégis szúró szemekkel gondolsz rá, imádod, de mégis gyűlölet fakad ki belőled, övé akarsz lenni, de mégis meghátrálsz, felejteni szeretnéd, de mégis mindig ő jár az eszedben, összetört mindened, mégis stabilnak mutatod magad, sírni szeretnél, de mégse vagy rá képes.

Örökké akarok élni.. ♥

Kedvenc idézetek ♥

Nem számít mennyi ideig próbál jónak maradni valaki, nem lehet elnyomni a rosszat egy lányban. :)

Én csak fogni akarom a kezed, és az összes péntek estémet azzal akarom tölteni, hogy agybutító filmeket nézek veled. ♥

Állandóan hiányzik. Folyton csak rá gondolok. Mikor felkelek, mikor úton vagyok az iskolában, mikor az iskolában vagyok, mikor a matek témazárót írom amire nem tanultam, mikor az udvaron hülyéskedek a haverokkal, mikor kiderül hogy két hetet csúszik a dolgozat. mikor kiderül hogy elmarad néhány óra, mikor hazafelé battyogok, közben zenét hallgatok, nézem a tájat, mikor leveszem a cipőm, mikor leülök az ágyamra, mikor valami iszonyatvicces vígjáték megy, mikor pakolok, mikor zuhanyzom, mikor lefekszem, mikor alszom. Aztán megint kezdődik minden elölről. Rettenetesen hiányzik.. Szeretem.

Ennyi volt ! Többet nem álmodozom rólad éjszakákat, nem sirok végig napokat csak nevetni fogok a képedbe s kiáltani: Nézd kit vesztettél el! Csak figyelj....

Úgy döntöttem, felhagyok a káros szenvedélyeimmel, veled kezdem..

Nem fogsz örökké érdekelni..addig kéne lépned amíg foglalkozok veled..

Várom a napot, mikor megtörik az átok, várom a napot, mikor nem leszel már álom..

Nem szeretek a fájdalomról beszélni, úgy csinálok mintha nem is létezne számomra vagy nem érdekelne, de ott belül mindig karcolja a szívemet, amíg nem adom ki magamból.

99.9%-ban biztos vagyok benne, hogy nem engem szeret, de a 0,1% miatt még mindig reménykedek... ♥

Hiányoznak azok az idők , amikor felmentem msn-re, és te egyből írtál ... amikor akármeddig fent maradtam éjjel, csak, hogy veled beszélhessek még ... most meg már észre sem veszed, ha fent vagyok. hiányzik, hogy régen milyen jóba voltunk.

Nem kell több ebből..

Nem értem.. és nem is akarom valamilyen szinten. Fáj, de próbálok nem foglalkozni vele, nem akarok, hogy létezzen számomra a fájdalom. Próbálom elfelejteni, de kurva nehéz. Végülis nélküle is van élet. Remélem sikerül elfelejtenem végre, és más fiúkra és nézhetek ugyanúgy mint rá. Valami, valami nagyon megfogott benne, de nagyon. Miért van az, hogy mindig az kell, akivel semmi sem lehet. És van még egy dolog, a remény. Miért van?! Miért?! Mindig azt érzem legbelül, biztos tetszem neki. Biztos. Pedig nem.. vagyis gondolom. Totál ellenkezik a két szervem, az agyam és a szívem. Sose értenek egyet. Túl sok a miért. És én már nem akarom ezt, próbálom felejteni, de nem megy. Próbálok túllépni rajta, de nem megy. Napról napra jobban belezúgok maga a gondolatban, hogy milyen jó lenne is együtt. Maga az elképzelésbe, a vizuálásba. Akárhányszor nem tudok gondolni semmire, mindig ő jut eszembe. Akárhányszor csak unatkozom, mindig ő jut eszembe. Állandóan csak ő. Ebből már elegem van. Nem kérek többet ebből. Köszönöm.

Minden okkal történik..

Úgy gondolom, minden okkal történik. Az emberek változnak, ezért képes vagy megtanulni elengedni; a dolgok rossz irányba haladhatnak, ezért értékelni tudod, amikor jó felé mennek; elhiszed a hazugságokat, de egy idő után megtanulsz csak magadban bízni. És néha a jó dolgok szétesnek, hogy jobb dolgok születhessenek!

Csődtömeg

Vígan elsétálok melletted, a boldogság sugárzik az arcomról. Látom, hogy nézel, flegmán, ahogy szoktál. De legbelül egy élet törik össze bennem. Máshogy érzek belül, mint amit kívül mutatok, csak azért, hogy ne nézzek már ki teljes csődtömegnek. Próbálom magam belül is helyretenni, de ennek kell egy hosszú folyamat.. majd idővel, addigra is adom a külső boldogságomat, és vidámságomat.

Ott a pont!

Eldöntöttem, hogy mostantól beképzelt, köcsög, flegma, nagyképű geci leszek.. hogy miért? Mert már elegem van mindenből!

Viszonzatlan szerelem

Nem tehetek róla.. amint meglátom egyből mosolyra derülök. Egyből boldogabb leszek. Ragyogok. Pedig felejteni akarom, gyűlölni, nem akarok már foglalkozni vele, túlságosan beleszerettem.. és ez egy viszonzatlan szerelem, amiből már nem kérek, nem akarok szenvedni.

Oldalam

http://we-heartyou.tumblr.com/

Saját oldalam, idézetek vannak rajta, meg elgondolkodtató féleségű szövegek. Ajánlom, hogy megnézzétek.

:'(

pontpontpont..

Néha fáj, néha repít. Néha kiöli belőled az életet, néha mindenbe reményt lehel. Egyszer feldob, másszor tompán csapódsz tőle a legnagyobb mélységekbe úgy, hogy még csak kapaszkodót sem hagy. Néha ébren álmodsz tőle, máskor rémálommá változtatja minden napodat. Karmol, ölel, éget, simogat, kínoz majd újraéleszt. Kicsit belehalsz folyton.. de ne add fel. A legszörnyűbb percek után jönnek mindig a legnagyszerűbb újrakezdések, a legszebb varázslatok.

Napi bejegyzés

Hamarosan vége az őszi szünetnek, de legyünk optimisták holnap X-faktor és még van 2 és fél napunk, hogy kiélvezzük. Végül is, várom már a sulit. Talán azért, hogy láthassam újra. Viszont lehet, hogy még jobban fájna a találkozás, mert állandóan csak flegmán néz, és néha észre sem vesz. Néha.. még ugyan elvont fogalmat mondta, szinte soha! Bár attól függ milyen kedvében van. Talán ezért is szeretem. Az elérhetetlensége miatt. Jó lesz végre, mert találkozok értelmes emberekkel, a barátaimmal. :) A mai napom tök hamar eltelt.. 11:30 körül keltem, még jól kialudtam magam. Bár este nem tudtam aludni.. ő miatta .. és még megnéztem a Kört és totál be voltam szarva:D Utána az LB-mel voltam szinte egész nap.

az nem a véletlen műve, ha a szakadék szélén ülve, semmibe lógó lábbal haragban állsz az egész világgal...

Félek

Félek, hogy sose sikerül összejönni vele. Félek, hogy egyáltalán nem érdeklem. Igen, bevallom, hogy félek. De meg kell tanulnom nélküle élnem. Remélem, hogy sikerülni fog. :/

Élek

mély sóhajtás*. Úgy szeretnék végre megtanulni nélküle élni. Nem azt nézni, hogy mikor van fent a facebookon, mikor ír ki valamit az üzenőfalára. Úgy szeretném, ha végre kiábrándulnék belőle. De a szívem mélyén nem akarok. Sőt reggel úgy ébrednék mellette, hallgatnám a hangját, egész nap csak a karjai közt lennék. Talán jóólesik nekem ez a szenvedés, mert érzem végre, hogy élek.

Pár idézet :)

-Mikor veled vagyok, nem érdekel, mi lesz holnap, csak ölelni akarlak, érezni, csókolni..♥

-Néha rossz dolgoknak kell történnie ahhoz, hogy valami jobb következhessen...

-Jól jegyezd meg az élet padlóra küldhet, de rajtad kívül más nem döntheti el,hogy felállsz-e.

-Nem csak szóban lehet a másik tudtára adni, hogy szereted, hogy fontos neked... hanem a zavaroddal... egy pirulással, néhány esetlen szóval, a viselkedéseddel... amiből a másik pontosan tudja, hogy zavarban vagy... amit úgy imád... mert ettől bájos vagy, csodálatos, megható. :$

-‎Megtanított valamire… valamire, amire nélküle nem jöttem volna rá. Arra, hogy hogyan kell élni és nem csak létezni. :')

Zene!

Zene a blogon! A legeslegkedvencebb zenéket szolgáltattam nektek. Ha nem tetszik, leszarom. Én imádom őket <3 főleg a Red Hot Chili Peppers <3 kedvenc együttesem...
Nem is olyan nagymenő mint aminek tetteti magát.. belülről totál más. Azt vettem észre, hogy mostanában mindenkin van egy úgymond ,,külső páncél" ami hamis. Nem ő. Bárki tagadni meri, mindenkin van. Rajtam is, mikor suliba vagyok. Érdekes, hogy csak most vettem észre.. És rajta is.