2012. január 31.

:)

És ekkor hirtelen, egy pillanat alatt, egyszer az életben meglátsz valakit, és tudod, hogy minden álmod valóra vált. Olyan ez, mint amikor felébred az ember, a feje még kába, a látása homályos, nem is tudja pontosan miért, aztán hirtelen, a reggeli kávéivás közepén eszébe jut az álma. Először csak az álom kis szelete, aztán nagyobbik része, aztán az egész. Fölidéződik hirtelen a teljes történet színhelyestől, szereplőstől. Ismerős lesz az egész, és az ember szeretne visszajutni az álom színhelyére. De nem tud. Akármennyire próbálja, nem tud. Az álom üldözi majd tovább. Lehet, hogy egy napig.

Egyre jobban..

Még senki iránt sem éreztem ilyet.. kivéve a lovam iránt. Tudniillik lovat szeretni olyan, mint szerelmesnek lenni..és ebből következik, az hogy irántad is ugyanezt érzem. Szeretlek úgy, ahogy vagy, minden hibáddal együtt. Szeretem, hogy ennyire megértesz mindent, és önmagam lehetek melletted. Az új évi fogadalmam az volt, hogy végre megtaláljam a szerelmet, ami nem viszonzatlan. Nos.. megtaláltam, és nem akarom elengedni.

2012. január 30.

?!

Egyre jobban kedvelem, egyre jobban vágyom rá, egyre jobban.... szeretem. :|

Volna..

Megtehettem volna. Soha nem fogjuk föl igazán az ilyen mondatnak az értelmét. Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit, ami megtörténhetne, és mégsem történik meg. Rengeteg mágikus pillanat van, amit nem is veszünk észre, mígnem a sors keze - teljesen váratlanul - megváltoztatja az egész életünket.

De jó is lenne..

Azt akarom, hogy az arcomba essen az eső, s hogy rámosolyoghassak minden férfira, aki tetszik, és el akarom fogadni az összes kávét, amire meghívnak. Meg kell köszönnöm a szüleimnek, hogy törődnek vele, és elviselnek bármennyire is idegesítő vagyok. El akarom mondani neki, hogy szeretem. Nem érdekel semmi, és senki. Megszerettem.

Legyél az, aki vagy!

Az embereknek meg kell érteniük, hogy senki sem játszik cinkelt lapokkal, egyszer nyerünk, másszor veszítünk. Ne várd, hogy visszakapj valamit, ne várd, hogy észrevegyék az erőfeszítéseidet, hogy felfedezzék a tehetségedet, hogy megértsék a szerelmedet. Minden egyes ciklust le kell zárni. Nem büszkeségből, nem azért, mert nem bírsz tovább harcolni, nem is gőgből, hanem egyszerűen azért, mert már nem része az életednek. Zárd be az ajtót, cserélj lemezt, takarítsd ki a házad, rázd ki a porrongyot. Felejtsd el azt, aki voltál, és legyél az, aki vagy.

2012. január 29.

....-nak

Annyi mindent szeretnék neked mondani, de nem is tudom, hol kezdjem. Talán azzal, hogy szeretlek? Vagy hogy a veled töltött napok a legboldogabbak életemben? Vagy, hogy az alatt a rövid idő alatt, amióta megismertelek, arra jutottam, hogy nekünk együtt kell maradnunk? Rájöttem, hogy az élet rövid, és ki kell élvezni minden boldog percét. Egyszer azt mondta Anyukám: Találd meg azt akitől a szíved mosolyogni fog! Nos, én megtaláltam. Te vagy az!

2012. január 28.

Megjegyzendő!

- Szereted? Gondolkodnom kell. Szeretem (...)? Nem tudom. Azt hiszem, a szerelem nem ismer vacillálást, méricskélést. S ha egyszer nem vagyok benne biztos, szeretem-e, akkor világos a dolog: nem vagyok szerelmes...
 - Nem - mondom ki kereken.
 - Nem szereted, mert nem mered szeretni. Próbáld egy kicsit sarokba vágni az eszed. Oda, ahová az érzéseidet dugtad. És hadd jöjjenek elő azok az érzések. Merj lovagias lenni az érzéseiddel. Add meg nekik a sanszot, hogy egyenrangú párbajpartnerek legyenek az eszeddel szemben. Merj szembenézni a valósággal. Gyáva dolog, fiam, ha eleve elvágsz minden utat... Tanulj meg egyvalamit: úgy nézz minden helyzetre, amibe belecsöppensz, hogy soha többet nem jön vissza.

Lelkileg nulla

Tegnap nem volt semmi lelkierőm írni. Nagyon lefárasztott a sok esemény. Szarul érzem magam, érzelmileg.  Most nincs is nagyon kedvem írni, remélem megbocsátjátok ezt nekem. Esetleg egy-kettő idézetet hozok, amik jelen pillanatban leírják az érzelmeit, meg lehet hogy írok is. Pusz nektek! (K)

2012. január 26.

Legjobb barátnőm -> pápá. :'(

Ordítanék, de nem tudok, Sírnék, de nem bírok Bíznék, de nem merek.Megbízhatatlanok az emberek.Hinnék neked,de a kétség él ,egyböl vigaszt nálam kerestél, erre jó vagyok.Elkeseredett lelket vigasztalok.Segítenék, de annyit nem érsz, becsaptál sokszor, de még remélsz, szememre hánytál minden hazugságot, hogy én rózsaszínben látom a világot.Elvártad,hogy oldjam meg a problémámat, tegyem jóvá, a jóvátehetetlen hibákat, mondd meg, minek nézel engem?! Barátság most összetört bennem. Ordítanék, de nem tudok.Sírnék, de nem bírok.Nem érsz talán annyit nekem, hogy rád pazaroljam bármely könnyem.. Nevettünk, sírtunk, de tovább már nem bírom.Kár is tagadnunk, már rég meghalt a bizalom. Óh barátság,mi lett belöled.. A múlt hibáit hiába kergeted. Elrontottam valahol, amit jóvá tenni nem lehet.Én tudom pontosan hol,de jobb, úgy sem lehetek. Nézz előre, keress mást, ki segít majd rajtad .Megváltoztoznom kevés, ahogy te akartad. Ordítanék,de felesleges. Sírnék, de nevetséges. Elég ennyi. De nem haragszom. Más lettél. s már nem bírom.. íme a vallomás, nem tudom, hogy szép-e, de remélem érezhetö benne, egy barátság vége..

Nem lehet..

Mint tudniillik, a barátnőmnek, Briginek most van egy pasija. Én is közrejátszottam ,hogy összejöjjenek, és nagyon összebarátkoztam a sráccal. De sajnos van egy bökkenő. Egyre jobban kezdem azt hinni, hogy beleszeretek. És ő is teljesen odavan értem, vagyis Dalma drágám szerint, mivel mikor beszéltem a sráccal, mondta hogy állandóan a szám és a szemem között ingadozott a tekintete. Én... én nem tudom, hogy most mit csináljak. Nem tudom.. :( Nem akarom megbántani Brigit... nem tehetek róla, hogy beleszerettem...

Jókedvcsináló*

http://s2.noelshack.com/uploads/images/3664189264428_jackswagger_jv.swf :D

2012. január 25.

Jelen pillanatban

Néhány régi seb sohasem gyógyul meg igazán és a legszelídebb szóra is újra vérezni kezd.

Nincs csodálatosabb dolog annál, ha az ember szeret valakit, és viszontszeretik. De talán mégis van: ha az ember megtalálja a lélektársát. A lélektárs az a valaki, aki olyan, mint te. Ő az, aki megért, aki érez téged, mint senki más. Ő az, aki úgy szeret, mint senki más, és mindig veled marad, bármi történjen is. Azt mondják, semmi se tart örökké, én viszont szilárdan hiszek abban, hogy van örök szeretet, ami akkor is tart, ha a másik már nincs közöttünk.

2012. január 24.

:||


Attól, hogy az ember nem beszél valamiről, még gondol rá. Sőt. Többet gondol rá.

2012. január 23.

Boldog vagyok!

Rájöttem, hogy értékelni kell azokat a dolgokat, amik megadatottak. Örülök, hogy van 2 igaz fiú barátom. Kitudódott, hogy ki is a legjobb barátnőm! <3 Egészséges vagyok. Van egy srác aki teljesen odavan értem. Sőt még egy, aki olyan aranyos, ahogy féltékenykedik. :) Nem akarom senkinek sem összetörni a szívét.. de én most  boldog vagyok. És nekem az pont elég!

!!!!

Legyél erős, minden pillanatodban. Nem tudod, hogy mikor akar az élet a földhöz vágni. Pontosan tudd mit akarsz, élj úgy, ahogy akarod, ne mások véleménye szerint cselekedj. Ha hibázol nem baj, állj fel, porold le magad, és folytasd! Bárki lehetsz, és bármi a tiéd lehet, ha erősen akarod, és tudod a módját, hogy hogyan szerezd meg. Egyszer kisüt a nap, és a hátad mögé kerül minden árnyék.

Szeretni, csak úgy.. ?!

Számomra a szeretet mindent betölt. Nem lehet kívánni, hiszen önmaga célja. Nem lehet megcsalni, hiszen nincs köze a birtokláshoz. Nem lehet fogva tartani, hiszen olyan, mint egy folyó, amely áttöri a gátakat. Aki be akarja börtönözni a szeretetet, annak el kell zárnia a forrást, amely táplálja, és az így felgyülemlett víz hamar megposhad.

Szívvel-lélekkel

Kívánj valamit, de ne mondd el senkinek. Bármit. Akármit. Most higgy benne, hogy valóra válik. Sosem tudhatod, hol fog érni a következő csoda, a következő mosoly, vagy mikor válik valóra a kívánságod. Ha hiszel benne, hogy bármelyik pillanatban rád találhat és kinyitod a szíved és az elmédet ennek a lehetőségére és bizonyosságára, talán épp akkor kapod meg azt, amire vágysz. A világ tele van csodákkal, csak hinned kell benne. Tehát kívánj most valamit! Megvan? - Oké. Akkor most higgy benne teljes szíveddel!

:(

Annyira szomorú vagyok. Olyan nagyon szeretnék szerelmes lenni, szeretve lenni. Úgy érzem, ez mindig csak másoknak jut, nekem soha

2012. január 22.

(L)

? :/

Ha a szíved nem törik össze, akkor nincs minek gyógyulnia. És ha nincs gyógyulás, akkor nem tanultunk belőle semmit. De ha nem tanultunk belőle semmit.. akkor nincs küzdelem. Pedig a küzdelem az élet része. Ezért kell hát minden szívnek összetörnie?

I miss you...

nnyi mindent szeretnék neked mondani, de nem is tudom, hol kezdjem. Talán azzal, hogy szeretlek? Vagy hogy a veled töltött napok voltak a legboldogabbak életemben? Vagy, hogy az alatt a rövid idő alatt, amióta megismertelek, arra jutottam, hogy nekünk együtt kell maradnunk? (...) Tudom, hogy mostantól ezerszer újra át fogom élni az együtt töltött napokat. Hallani fogom a nevetésedet, látni fogom az arcodat, és érezni fogom, ahogy megölelsz. Mindez hiányozni fog, jobban, mind képzelnéd.

True Blood hiányom van :|


Ha meghalok..

Ha meghalok, nem szeretném ha az emberek sírnának értem. Ne szóljon szomorú dal. Ne gyászoljanak sokáig., elég csak 1 óráig, aztán éljék tovább az életüket. Kérlek, mondjátok meg Sás Valentinnek, hogy szeretem, csak voltam olyan hülye, hogy nem tettem érte semmit, és nem mondtam el neki. Mondjátok meg, Dénesi Dalmának, hogy imádom, ő a legjobb barátnőm, nála jobbat, nem tudok elképzelni! Vidéki Tomika, Bátori Dániel, ti vagytok a legjobb fiú barátaim, mindig mellettem álltatok, és állandóan felvidítottatok, ha depressziós pillanatomban voltam. A lovamra vigyázzatok, és törődjetek vele, és mondjátok meg neki, hogy szeretem, és vele leszek, örökké.

2012. január 21.

Egy ölelés..

Egy ölelés (...) sokkal többet jelent két test érintkezésénél. Egy ölelés azt jelenti: nem vagy fenyegető, nem félek ennyire közel kerülni hozzád, el tudok lazulni, otthon érzem magam, védett helyen, ahol megértenek. A hagyomány szerint valahányszor szívből átölelünk valakit, egy nappal meghosszabbodik az életünk.

Betegesen

ASDgdfgdmlksdmc... szarul vagyok .. olyan lehangolt, fáradt. :|| Nyomom az ágyat, közben meg tanulok. Remélem nem kell hiányoznom a suliból, mert nekem igenis, van kedvem suliba menni! :D

2012. január 20.

Korii

Tegnap voltam korizni. Minthogyha egy álom lett volna. :| Balázzsal koriztam, el sem tudtam volna képzelni, hogy vele fogok. Nagyon jó fej volt. :D Tudniillik vele szoktam néha buszozni, nap, mint nap. De most így visszagondolva, minthogyha csak elképzeltem volna az egészet. Fura.. de jó volt korizni, mondjuk hering party volt köbö. Mindenki kerülgetett mindenkit. Vicces volt. :D Ennek ellenére jól éreztem magam.

2012. január 18.

Apának! (L)

Dear Dad,
When I was little I always said that I want to be a veterinarian, because my grandfather was.He later changed my mind, I wanted to be a horse breeder. You told me to be a veterinarian, and I do elfogadtam.Neked thanks to the dogs and the horses very well regret, I learned to play tennis and still is my favorite sport. I try, I'll go out and do the impossible.Everything I try, and if you can not, I hope you overlook me. Many will fail, but will not give upmy goal. I hope once you will be proud of me, and when I get my degree, you will weep with joy. I love you, and do all this just for you!
Love, Your daughter.

://

,,Beértem a suliba. Sétáltam a termek felé, és megpillantottam őt. A barna szempár elragadott egyből, nem volt menekvés sehova sem. Közeledett felém. Én még mindig el voltam varázsolva. Elém ért, s az ajkát az enyémre tapasztotta. Minthogyha egy örökkévalóság lett volna. Éltem a pillanatban.”

 ,,Akarom. Akarom, hogy rám nézzem. Akarom, hogy törődjön velem, de amit a legjobbak akarok, hogy a szerelmének szólítson.”

1500 látogató (L)

Senkinek sem volna szabad föltennie ezt a kérdést: miért vagyok boldogtalan? Ez a kérdés magában hordja azt a vírust, amely mindent elpusztít. Ha feltesszük ezt a kérdést, akkor hamarosan azt is megkérdezzük, mi tesz minket boldoggá. És ha az, ami boldoggá tesz minket, különbözik attól, amiben élünk, akkor vagy változtatunk a dolgokon, vagy még boldogtalanabbak leszünk.

Ezért jól fontold meg..

Az igazi barátok azok, akik akkor vannak mellettünk, amikor jól megy a sorunk. Szorítanak értünk, örülnek a győzelmeinknek. A hamis barátok pedig azok, akik a nehéz pillanatokban jelennek meg, azzal a búval bélelt, "együttérző" arccal, pedig valójában kapóra jön nekik a szenvedésünk, hogy ezzel vigasztalhassák magukat nyomorult életük miatt.

2012. január 17.

Höhö.

Rájöttem, hogy igazán nem is szeretem annyira. Inkább a rajongásba vagyok, hogy mentetlenül odavagyok érte, csak azért, mert szinte semmibe vesz részben. Bírom ezt nagyon :D és napról napra erősödik bennem ez az érzés.. :||

!!!!

The Secret

Sok nézet eltérési filozófia van. Rengeteg mindenről olvashatsz, több verzióban. De a lényeg ugyanaz. A lényeg, hogy olvass sokat, bővítsd a tudásodat, majd rakd össze a képet. Ennyi az egész. Én is sok mindent olvastam már, tegyük fel A titokról. Már fél éve, csak olvasok, keresgélek, hogy mi is az igaz belőle. Igazából sikerült már valamennyire összerakni. A lényege tehát: Képzelj! Higgy! Tegyél! Türelem! Semmi más bonyodalom.. ahhoz, hogy legyen valami eredménye, TENNI KELL! Nem hullik csak úgy az öledbe.. mint ahogy elmondták egy jó páran.. csak kitalálták, hogy jobban fogyjon a könyv. Ennyi az egész..

2012. január 16.

Elgondolkodtató

- Mi vesztenivalód van? - A méltóságom. Nem szeretem ráerőltetni magam másokra. - Mi a méltóság? Hogy az egész világ azt gondolja rólad, hogy illedelmes, jó kislány vagy, akinek csordultig telve a szíve felebaráti szeretettel? Figyeld az állatokat, nézz több természetfilmet, és figyeld meg, hogy harcolnak a területükért. Mindannyian örömmel fogadtuk azt a pofont.

Félelem

Mindenki állandó rettegésben él. Nem vagy egyedül. Csak abban különbözöl a többiektől, hogy te már túl vagy a nehezén: bekövetkezett, amitől a legjobban féltél. Most már nincs mit veszítened. A többiek viszont továbbra is félelemben élnek. Van, aki tudatában van, és van, aki nem hajlandó tudomásul venni, de mindenki tud róla, hogy létezik, és egyszer őket is magával ragadja.

Megéri?!

A lázadás korában születtünk. Mindenünket neki szenteltük, lelkesedtünk, kockára tettük az életünket és a fiatalságunkat, és most egyszer csak megtorpanunk: a kezdeti lelkesedés átadja a helyét a valódi kihívásoknak: a fáradtságnak, az unalomnak, a saját képességeinkben való kételkedésnek. Kénytelenek vagyunk szembenézni a magánnyal, az ismeretlennel, a váratlan meglepetésekkel, és amikor már sokadszorra esünk el úgy, hogy senki nem segít fölkelni, föltesszük magunkban a kérdést, hogy valóban megéri-e ennyit szenvedni. (...) Megéri folytatni. És folytatni fogjuk, akkor is, ha tudjuk, hogy a lelkünk, bár örökkévaló, ebben a pillanatban az idő hálójának foglya, a maga lehetőségeivel és korlátaival.

Egy ilyet akarok majd!


Soha nem tudhatjuk, mit tartogat számunkra az élet, és jó, ha tudjuk, merre van a vészkijárat.

A könny a lélek vére.

Nem is tudom, hogy mit csinálnék ha nem lenne ez a blog. Talán összeesnék. Körülbelül. Nem tudnám kinek, minek, elmondani a bánatomat, a haragomat és minden egyéb érzelmemet. Egyszerűen magamba roskadnék. Örülök, hogy vagy nekem kedves blog <3. És annak is, hogy vannak akik olvassák, azaz feliratkoztak rendszeres olvasónak. Köszönök mindent! De tényleg! Így is mikor egyedül vagyok, állandóan elgondolkozom azon mekkora vesztes vagyok.. szóval köszönöm!

2012. január 15.

Hahahahaha.

Amikor lefekszünk valakivel, megengedjük neki, hogy ne csak a testünkkel, hanem az egész személyiségünkkel egyesüljön. Ilyenkor az élet tiszta erői kommunikálnak egymással, tőlünk függetlenül - és akkor nem tudjuk elrejteni, hogy kik vagyunk. Nem számít, hogy milyen képünk van önmagunkról. Nem számítanak az álarcok, a kész válaszok, a tetszetős mentségek. A szexben nehéz becsapni a másikat - mert abban mindenki olyannak mutatkozik, amilyen valójában.

ergo feküdj le a kiszemelteddel, hogy megismert az igazi arcát. powa.

Kill my boyfriend!

Kérdések halmaza

Két ember leélhet egy egész életet egymás mellett, dolgozhatnak együtt, vagy találkozhatnak csak egyetlenegyszer, és aztán örökre elválhatnak egymástól, csak azért, mert nem mentek át azon a ponton, amelyiken zabolátlanul folyik át az a valami, ami őket összekötötte egymással ezen a világon. Vagyis anélkül válnak el egymástól, hogy megértették volna, mi kötötte össze őket.

Őszinte

‎- Allergiás?
- Igen.
- Mire?
- .. az emberekre..

2012. január 14.

About me (200. bejegyzés, gondoltam jövök valamivel)

Valóban sok mindent végigcsinált már életében - csakhogy kivétel nélkül jelentéktelen dolgokat: például olyan veszekedéseket, amelyeket egy egyszerű bocsánatkéréssel megoldhatott volna, vagy például kibírta, hogy ne hívja föl a férfit, akibe szerelmes volt, mert azt gondolta, hogy úgysem lesz belőle semmi. Mindig abban volt hajlíthatatlan, ami a legkönnyebb volt: önmagának akarta bizonyítani, hogy erős és érzéketlen, holott a valóságban nagyon is gyenge és törékeny volt, aki soha nem tudott kitűnni semmiben, sem a tanulmányaiban, sem az iskolai sportversenyeken, de otthon sem tudta megőrizni a harmóniát.

Csatt.

Két ember leélhet egy egész életet egymás mellett, dolgozhatnak együtt, vagy találkozhatnak csak egyetlenegyszer, és aztán örökre elválhatnak egymástól, csak azért, mert nem mentek át azon a ponton, amelyiken zabolátlanul folyik át az a valami, ami őket összekötötte egymással ezen a világon. Vagyis anélkül válnak el egymástól, hogy megértették volna, mi kötötte össze őket.

Tádámmmm.

Leváltottam a sárga-fekete kinézetet erre. Miért? Keresgéltem még, és tádááámm ezt találtam. Sokkal jobban tetszik. Amúgy ez a 198. poszt. szóval keresek valami történetet a 200. posztnak, vagy valami hosszabb idézetet ami jobban előhozza az igazi énemet. Mostanság kicsit depisebb vagyok, de már kezdenek semlegesedni az érzelmek bennem. Örömmel tudatom, hogy jó semmit sem érezni. Kizárni magad a világ fájdalmaitól, szenvedéseitől. Nem érdekel mások véleménye, hogy mondják, érzelemtelen vagyok. Sajnálom, nem akarok a szívemet még több darabra törni, feltépni a sebeket. Vidám leszek, és nem érdekel senki és semmi...

Pont!

Néha eljut az ember arra pontra, mikor rájön, hogy az eddig hőn szeretett embert akiért odavolt fél életében, már utálja. Miért is? Esetleg megunta a várakozást rá, túlságosan sokat fantáziált róla, és már belefáradt, hogy nem lehet az övé, semmikor, és semmilyen pillanatban. Talán, megunta, hogy mindig flegmázik vele, nem törődik, és fájdalmat okoz neki. Lehet, hogy egyszer majd próbálja felhívni magára figyelmet.. de akkor már késő lesz.

Paff!

Azon gondolkoztam, hogy rég sírtam már. Egyszerűen semmit nem érzek jelen pillanatban. A sok ütéstől, teljesen megkeményedtem.. nem tudom, hogy most mi tévő legyek..

200. poszt hamarosan!

Hamarosan itt lesz a 200. poszt. Valami érdekesebb bejegyzéssel szeretnék jönni. Azon gondolkozom most, hogy mivel drukkoljak elő. Mint látjátok, változtattam a blog kinézetén. Tetszik nekem nagy ez a sárga-fekete css. Az előző kicsit szolíd, de a mostani nagy ütős. Jellemzi a mostani világomat. Eldöntöttem, hogy elkezdek nyújtani, hogy megtudjam csinálni a spárgát. >< Ez azért jó, mert gyorsabban tudok majd futni, meg hasznos lesz teniszbe. Mindent megteszek a célért!!

Sors

Mindig jön valami, vagy valaki, aki hirtelen megváltoztatja az életedet örökre jó, vagy rossz irányba. És a legszörnyűbb ebben, hogy nem változtathatsz rajta, bármennyire akarsz is, mert a sors ezt adta neked.

://

Nem múlik. Egyszerűen nem múlik, bármit is tettél vagy mondtál, nem múlik el, nem tudom leállítani. A kezem önkéntelenül is nyúlna feléd, a lelkem ösztönösen hozzád kívánkozik. Olyan, minta megszűnnék létezni. Őrülten hiányzol, és nem tudok ellene tenni, nem tudom, mi ez a dolog, de képtelen vagyok leállítani. Vagy nevezzük a nevén, ez a romlott szerelem. Nem tudom kiölni magamból. ..

2012. január 13.

És...

’ ..mikor már azt gondolod, hogy tényleg nem jöhet semmi, hiszen túl vagy rajta, nem jelent már számodra semmit, nincs olyan dolog, ami rá emlékeztetne, akkor hirtelen beugrik egy pillanatkép, esetleg a füledben csend egy zene, vagy megbabonáz egy illat s hirtelen leomlik minden fal, amit hosszú idő alatt magad köré építettél. ‘

légyszi lááááájk :D

http://www.facebook.com/pages/Brigi-Magical-Ideas-%C3%89kszerek-%C3%A1lomfog%C3%B3k/220242204728076

Pasik, jó lenne ha ezt észben tartanátok!

A férfiak többsége már csak ilyen. Amikor tudják, hogy egy nő halálosan szerelmes beléjük, s bármire képes értük, akkor könnyen veszik. Elfelejtik, hogy egy kapcsolatot ápolni kell, mert ha a sorsára hagyják, akkor a legjobb is elromlik. Amikor pedig a nő belefárad az elhanyagoltságba, abba, hogy nem kap viszonzást semmiért, és keres magának valaki mást, vagy kiszáll a viszonyból, akkor a férfi hirtelen észbe kap, s előveszi minden tudományát, amit hódítás címszó alatt őrizget a tudatában. Csakhogy akkor már többnyire késő.

2012. január 12.

Csontváros II.

Szeretni egyet jelent a pusztítással, akit pedig szeretnek, az elpusztul.

imádom ezt a könyvet <3

Beletörődés vs. belenyugvás

Nem mindegy, hogy beletörődtél, vagy belenyugodtál a történtekbe, hogy így alakult minden az életedben. Mert a belenyugvás, az az, mikor a lelkedben nyugalom van, és nem szorul össze a szíved ahányszor csak meglátod, elfogadod a tényt. A beletörődést kín kíséri. Visszagondolsz, és az jut eszedbe, de jó lett volna ha... de nincs, és ebbe a tudatba, bele lehet halni..

Csontváros

Attól, hogy egy elektromos angolnát gumikacsának nevezel, még elektromos angolna marad, igaz? És isten óvja azt a szerencsétlent, aki úgy dönt, hogy megfürdik azzal a gumikacsával.

!!!

Mindenkinek van egy angyala, egy oltalmazó, aki vigyáz rá. Sosem tudhatjuk, épp milyen alakot ölt, egyszer egy vénemberét, máskor egy kislányét, de ne hagyd, hogy becsapjon a látszat, erősebb ő bármelyik sárkánynál. Mégsem azért kísér, hogy harcoljon helyetted, hanem hogy a színpad széléről a füledbe súgja: hatalmad van az általad teremtett világok felett!

2012. január 11.

Idiótákkal (L)


Jelen pillanatban

Ha valaki elment, és ezzel együtt kitépte a szíved, nagyon sokáig képtelen vagy neki megbocsátani. Először önmagad hibáztatod mindenért, ami nem vagy, mindenért, amiben mások jobbak nálad. Aztán őt okolod. Sírsz miatta, szidod magadban, százszor is megfogadod, hogy nem veszed a szádra többé a nevét, és nem nyitsz ki újságot, amiben ő szerepel. Nem nézel tévét. Nem hallgatsz zenét. Nem beszélgetsz másokkal. Nem zongorázol. Egyszóval nem érzel. Csakhogy így hermetikusan elzárod magad mindentől, ami segíthetne, hogy továbblépj, hogy megértsd: ő, akiért te az életed is odaadtad volna, nem tudott neked eleget adni önmagából. Ő pontosan annyit volt képes adni, ő pontosan olyan volt, amilyenné formálta élete során a rá ható több millió tényező. Nem tudott jobb lenni hozzád, ezt a szívrepesztő tényt, így ahogy van, el kell fogadni.

Beautiful

Annyi szomorúság, tanácstalanság, igen, kétségbeesés volt arcában, hogy meg kellett állnom, vissza kellett néznem. Néztem, és azt hittem, megszakad a szívem. Talán soha nem szerettem úgy, mint ebben a pillanatban.

Paradise

A kegyetlenség az, amikor közel enged valaki, majd eltaszít. Amikor megmutatja neked, milyen jó is lehetne, aztán újra ellök, te pedig ott maradsz összetörve a porban, teljesen kiszolgáltatva neki. Neki, aki szeret. De nem szeret annyira, hogy igazán az élete részévé válhass.

Lehetetlen alak vagy. Kibírhatatlan. És az a szörnyű, hogy én még mindig szerelmes vagyok beléd. És folyton kiborulok magamtól, amikor újra meg újra észreveszem, hogy még mindig abban reménykedem, én hülye tyúk, hogy egyszer csak rám telefonálsz, vagy egyszerűen becsengetsz, és én ajtót nyitok, és az ajtóban te állsz, és én egy pillanat alatt úgy elgyengülök, hogy majdnem kibicsaklik alólam a két lábam.

2012. január 10.

Álmok

Félek már elaludni.. állandóan csak rossz álmok kísértenek. Elmesélem a tegnap délutáni álmom, mikor elaludtam a könyvek felett. Egy erdő kellős közepén voltam. Sötét, nyirkos idő volt. Körülnéztem, sehol senki, de hirtelen egy sötét alak feltűnt előttem. Körülötte ragyogott minden. Minthogyha valami angyalféleség lépett volna elém, de nem voltak szárnyai. Megijedtem tőle, rossz akaratai voltak. Vagyis csak ezt éreztem. Elkezdtem hátrálni, majd megfordultam és futottam. Minden erőmet belevetettem, hogy fussak, majd egy szakadék széléhez álltam. Néztem lefele a semmibe, és megjelent mögöttem azaz alak, és lelökött. Rémisztő volt nagyon. Nem értem földet, mert már felébredtem. Mostanság mindig ilyesmiket álmodok. Jó kérdés, hogy miért.. már nem is akarok aludni, mert már az álmaim rosszabbak, mint az életem.

2012. január 9.

Totál ugyanez nálam..

Legtöbbször az emberek azért húznak maguk köré falat, vagy azért fagyasztják be a lelküket, mert a múltban olyasvalamit kaptak valakitől ami hatással volt a jövőjükre. Szóval nagyon fájt nekik, de nem tudták elengedni. Ezzel viszont az a bökkenő, hogy ők ezáltal ugyanezt követik el másokkal...

Üresség

Az elmúlt pár napban, kicsit bedepiztem. Sőt, nem is kicsit.. eléggé. Már kb. az öngyilkosságon járt az agyam. Annyira összejött minden, de annyira. Totál kész voltam. A nyomodt szar érzés, végigkísért a hétvégén. Aztán átmentem alfába, és kitisztultam. Nem érzek semmit, csak ürességet. Ez így most pont jó. Úgyis fogok egy idő múlva érezni valamit, de most nem nagyon akarok.

2012. január 7.

okcsá


Amikor...

Amikor tudod, hogy nem jön, de mégis várod,
Amikor tudod, hogy kár volt, mégse bánod,
Amikor érzed, hogy hevesebben dobog a szíved,
Amikor érzed, hogy érte remeg a két kezed,
Amikor várod, hogy eljöjjön a pillanat,
Amikor várod, hogy odaadhasd önmagad,
Amikor vágyod ölelését s csókjait,
Amikor vágyod hangját és szavait,
Amikor néznéd mosolyát és két szemét,
Amikor néznéd, ahogy nyújtja a két kezét,
Amikor nem bírod már, kibuggyannak a szavak,
Amikor nem bírod már türtőztetni magad,
Amikor elhiszed, hogy erre volt szükséged,
Amikor elhiszed, hogy Ő is eleped érted,
Amikor megijedsz, de nem tudsz tenni ellene,
Amikor megijedsz, mert rossz lenne nélküle,
Amikor már aludnál és ébrednél is mellette,
Amikor már Önmagaddal harcolsz ellene,
Amikor rájössz, hogy mit sem ér a józan ész,
Amikor rájössz, hogy miért ne, hisz egyszer élsz,
Amikor világossá válik, hogy ez jó neked,
Amikor világossá válik, hogy megteszed,
Akkor vedd tudomásul, hogy igenis szereted!

Még mindig ott állok.. ugyanannál az ajtónál..

Csak álltam némán az ajtó előtt, és vártam.. vártam valakire, aki már- azt hiszem -, soha többé nem jön el. Mégis reménykedtem, hogy megmozdul a kilincs, kinyílik az ajtó, és ő fog ott állni. Ahogy telt az idő, egyre reménytelenebbül vártam, lehajtott fejjel, megtört szívvel. Mikor zajt hallottam, újra felcsillant a szemem, reményekkel teli szívvel bámultam az ajtóra. Fájdalommal a szívemben, és könnyekkel a szememben vártam, és éreztem, hogy rohant az idő. Mégsem jött senki. Egy nap elkezdtem távolodni az ajtótól, egyre messzebb kerültem, és egyre halkabban hallottam a kinti zajokat, és nem reméltem már, hogy te jössz be az ajtón. Már az ajtó is egyre kopottabb volt, megvénült az idő során. Egy nap már nem néztem az ajtóra. Szívem reménytelenül állt félre, megértette, hogy csupán az emlékeiben fogja újra látni a nyíló ajtót, és azt, hogy te állsz mögötte! Eljöttem hát, de a szívem egy része még mindig vár, csak vár, ott, a régi kopottas ajtónál...

....

Kockáztatnunk kell – mondta. Csak akkor érthetjük meg az élet csodáját, ha hagyjuk, hogy a váratlan megtörténjen. Isten mindennap ad nekünk egy pillanatot, amikor megváltoztathatunk mindent, ami boldogtalanná tesz. S mi mindennap úgy teszünk, mintha nem vennénk észre ezt a pillanatot, mintha nem is létezne, mintha a ma ugyanolyan lenne, mint a tegnap, és semmiben sem különbözne a holnaptól. De aki résen van, az észre fogja venni a mágikus pillanatot. Bármikor meglephet minket: reggel, amikor bedugjuk a kulcsot a zárba, vagy az ebéd utáni csöndben, és a nap bármelyik percében, amelyik nem látszik különbözőnek a többitől. Mert ez a pillanat létezik, és ebben a pillanatban a csillagok minden ereje belénk száll, és segítségükkel csodákra leszünk képesek. A boldogság sokszor áldás – de általában meg kell harcolnunk érte. A mágikus pillanat segít, hogy megváltozzunk, és elinduljunk az álmaink után. Lehet, hogy szenvedni fogunk, nehéz pillanatokat élünk át, és sok csalódás ér – de ennek egyszer vége lesz, és nem hagy gyógyíthatatlan sebeket. És amikor túl vagyunk mindenen, emelt fővel tekinthetünk vissza. Szerencsétlen, aki nem mer kockáztatni. Lehet, hogy soha nem csalódik, soha nem ábrándul ki, és nem is szenved úgy, mint azok, akik egész életükben egyetlen álmot követnek. De amikor visszatekint – hiszen mindannyian visszatekintünk-, meghallja, amit a szíve súg: "Mit csináltál azzal a rengeteg csodával, amit Isten elhintett a hétköznapjaidban?

Manapság ebben a túltanult világban, így kéne élni..

Tégy valamit, hogy életed újra megteljen fantáziával. A fejünk felett az égbolt, amelyet az emberiség évezredes megfigyelések során már annyiféleképpen magyarázott. De most felejts el mindent, amit a csillagokról tanultál, és újra angyalokká változnak, vagy gyermekekké, vagy bármivé, amiben éppen kedved van hinni. Ettől még nem leszel buta, hiszen ez csak egy játék, de gazdagabbá teheted vele az életed.

Nagy hatással volt rám..

Mindannyian ismerjük azt a közép-afrikai betegséget, amit álomkórnak hívnak. De tudnunk kell, hogy van egy hasonló betegség, ami a lelket támadja meg - és nagyon veszélyes, mert észrevétlenül fertőz meg. Ha észreveszed a hozzád hasonlók iránti lelkesedés hiányának és a közönynek az első jeleit, légy résen! Az egyetlen módja, hogy megelőzzük ezt a betegséget, az, ha megértjük, hogy a lélek szenved, nagyon szenved, ha arra kényszerítjük, hogy felszínesen éljen. A lélek a szép és mély dolgokat szereti.

Imádlak Paul Coelho!

Az vagy, akinek hiszed magad. Ne ismételgesd folyton, amit a „pozitív gondolkodás” hívei sulykolnak, hogy „igen, szeretnek, igen erős vagyok, igen, meg tudom csinálni”. Nem kell mondogatnod, hiszen ezt már tudod. És ha kétségeid támadnak – márpedig ez a fejlődésnek ebben a szakaszában ez gyakran megesik – csak tedd azt, amit mondtam. Ahelyett, hogy megpróbálnád bebizonyítani, hogy jobb vagy, mint gondolod, egyszerűen nevess. Nevess az aggodalmaidon, a bizonytalanságaidon. Nézd humorral a gyötrelmeidet. Kezdetben nehéz lesz, de lassanként hozzászoksz. Most menj vissza azokhoz az emberekhez, akik azt gondolják rólad, hogy mindent tudsz. Győzd meg őket arról, hogy igazuk van – hiszen mindnyannyian tudunk mindent, csak az a kérdés, hogy elhisszük-e.

Nagyon kéne..


2012. január 6.

Vad Fruttik

A bánat, a bánat feltámad, és nem menekülhet el senki. Jajj, de nehéz most boldognak lenni. Vasárnap csak nyomom az ágyat, és nem nyújthat vigaszt már semmi, túl gyenge vagyok, pedig erősnek kellene lenni, túl gyenge vagyok, pedig erősnek kellene lenni. Könnyek tengere, keserűség vize patakzik arcomon, folyjon csak - sajnálom magam. Engem nem érdekel, hogy mit akarsz tőlem, egyedül maradtam, ne kérj belőlem már többet.

Helyzetjelentés

Jelentem élek és virulok. Na jó, ez azért túlzás. Írom ügyesen az érdektelen szenvedés szarságot. Ja igen, kicsit felújítottam az oldalt. Nekem nagyon bejön, sokkal jobban tetszik mint az előző. Yeah! Az mondjuk különösen nem érdekel, hogy nektek, hogy tetszik. Nem kérek véleményt. Se jót, se rosszat. Most valahogy annyi problémám van, hogy ez a legkevesebb. Olyan zsibbadt, fáradt, és gondterhelt  vagyok. Egyszerűen mindjárt a kikészülés szélén állok. Most hétvégén nagy erőket húzok magamhoz. Remélem meglesz. Azon gondolkoztam, hogy meditálnom kéne kicsit. Lehet az lesz most estefele. Benyomok ilyen agyzsibbasztó dalokat. Szerencsére megtanultam átmenni alfába, szóval egyszerű lesz. Viszont sok idő, de megéri. ;) Puszilok mindenkit! Legyetek rosszak, mert mindig a rosszak nyernek!

2012. január 5.

F*szom ki van már ezzel az évvel!

Annyira érzem, hogy olyan szar lesz ez az év. Zsibbadt, fáradt, és gondterhelt vagyok. A **** már kivam ezzel a héttel, és úgy érzem, hogy az egész évem ilyen lesz.. és tudjátok mire jöttem rá? Hogy eddig az 5. volt a szerencseszámom, mert 5-én születtem, és hogy néz ki a római 5? V. Ez nagyon ledöbbentett. Aki olvasta az Érdektelen szenvedés művemet, az tudja, hogy mit jelent. Ja igen, leszedtem, mert módosítok rajta, de ígérem, hogy hétvégén már fent lesz! Szóval kitartás, már csak 2-3 nap! ;) Addig míg alakítgatok rajta. Na megyek fizikát tanulni, puszcsi <3

2012. január 4.

Szívemből.

Már messziről láttam. Közeledett felém. A barna szempár az arcán csak úgy csillogot, nem tudtam ellenállni. Egyre csak közeledett. A gyomromban pillangókat éreztem. Ahogy elment mellettem, nem tudtam mosolygás nélkül köszönni, egyből virítottam a fehér fogaimat, s csak ennyit kaptam tőle, egy örökké tartó mosolygást. <3

... majd hozzám lépett, s csak egy csókot kaptam tőle, ami örökké tartott.

2012. január 3.

"Miért?" Ez rossz kérdés. Azt kérdezd: "Miért ne?"

Egyemmeg decuki *-*


Dina

Mi az, hogy nem tudok belépni a Dinába? Értsétek: digitális napló. Most nem tudom, hogy milyen jegyem vannak, kétes jegyre állok-e, és még az ellenőrzőmet is beszedték, hogy beírják a jegyeket. Pazar mondhatom (Y). Még jó hogy az órarendemet behozza, máskülönben nem nagyon mennék semmire, bár már a fejemben van az egész, szóval nem lenne olyan nagy baj, de akkor is. Biztos, ami biztos.

Napi Facebook

Mondjátok el nekem légyszíves, hogy miért kell most lázadni fácsén, hogy ha 16 éven aluli vagy akkor nem csatangolhatsz az utcán? Ez eddig is így volt, csak a rendőrök magasról leszarták, ezért most bekeményítettek. Sajnálom én is, de ilyen az élet. Nem mindent lehet már a mai világban, és ahogy a politikusokat elnézem, egyik hülyébb, mint a másik, ezért mostanság csak rosszabbra számíthatunk. Orbán Viktor is, mit képzel magáról? Beetet mindenkit, hogy így, meg úgy jó lesz, aha persze a faszt a seggébe. Egyesíteni akarja szépen az összes pártot. Már nincs is köztársaság, csak ő dönt a törvényekről, senki más nem szólhat már bele, szóval neki lehet köszönni ezeket az új törvényeket. Schmidt Pálról már ne is beszéljünk.. nem tud egy értelmes mondatot sem kinyögni. Nem tud értelmes dolgokról nem beszélni, csak azt az elcsépelt dumát halljuk tőle nap, mint nap. Ugyanmár.. mi lesz így az országgal? És ne jöjjetek nekem azzal a dumával, hogy régen is így volt.. nem! Régen sokkal jobb volt, higyjétek el, és most egyre csak rosszabb lesz.. ez van. Ezt kell szeretni. Sajnálom..

2012. január 2.

Vége a szünetnek... várlak síelés!

Véget ért a szünet. Áááááááááááááááá. Nem akarok holnap suliba menni. Nem akarom látni újra az arcát. Bár van kedvem suliba menni, csak nem akarom őt látni. Alig várom már a márciust. Akkor megyünk síelni, és legalább lesz egy hét szünetem. Istenem, de jó lenne már most menni. Újra érezhetném a hegyek illatát, a sípályákon a zenét hallani, és a legjobb benne, az utazás. Végig zenét hallgatva felemelő. Minthogyha az ember egy videoklipbe lenne. És a másik jó dolog, a napsütés. Remélem jó időt fogunk ki, és mind az öt nap sütni fog a nap. Imádkozom érte.

Paul Coelho: Dolgok, amiket megtanultam az élettől

_ hogy nem számít, mennyire jó valaki, mindenképp fájdalmat okoz neked olykor - és ezért meg kell bocsátanod neki.
_ hogy évek kellenek a bizalom kiépítéséhez, de elég néhány másodperc a lerombolásához.
_ hogy a körülmények és a környezet hatnak ránk, de magunkért csakis mi vagyunk felelősek.
_ hogy vagy Te irányítod a tetteidet, vagy azok fognak Téged.
_ hogy olykor az, akire azt hinnéd, hogy megadja neked a kegyelemdöfést, ha már a földön fekszel, egyike azon keveseknek, akik segíteni fognak neked felállni.
_ hogy sosem szabad azt mondani egy kisgyermeknek, hogy az álmok balgaságok: tragédia lenne, ha ezt elhinné. _ hogy nem mindig elég, ha megbocsát nekünk valaki. Az esetek többségében te vagy, akinek meg kell bocsátani magadnak.
_ hogy nem számít az,hány szilánkra tört a szíved, a világ nem áll meg, hogy megvárja, míg összeragasztod.
_ hogy talán Isten úgy akarja, hogy találkozzunk sok nem hozzánk illő emberrel, mielőtt találkozunk az igazival. Így mikor végre találkozunk vele, hálásak tudunk lenni ezért az adományért.

Coelho- Tizenegy perc- részlet

“Platón szerint a teremtés kezdetekor az ember nem olyan volt, mint ma. Nem léteztek férfiak és nők, csak egy féle lény létezett: alacsony volt, egy teste volt és egy nyaka, de a fején két arc volt, az egyik előre nézett, a másik meg hátra. Mintha két teremtményt összeragasztottak volna a hátuknál fogva. Ennek a lénynek két neme volt, négy lába és négy karja. De a görög istenek féltékenyek voltak, mert látták, hogy egy négykarú lény sokkal többet tud dolgozni, hogy a két arc mindig mindent lát, ezért nem lehet rajtaütni, a négy láb pedig sokáig tud gyalogolni, vagy egyszerűen talpon maradni. És ami a legveszélyesebb: egy ilyen kétnemű lénynek nincs szüksége másra hogy szaporodni tudjon. Akkor azt mondta Zeusz, az Olümposz lgnagyobb ura: “Tudom, mit lehetni csinálni ezekkel a halandókkal, hogy ne legyenek olyan erősek.” És egy villámmal kettéhasította őket, megteremtvén ezzel a férfit és a nőt. Ez jelentősen megnövelte a Föld népességét, de ezzel egyidejűleg nagyon meg is gyöngítette a lakóit. Mert most mindenkinek újra meg kellett keresnie az elveszített másik felét, hogy átölelhessék egymást, és ebben az ölelésben visszanyerhessék régi erejüket, hogy ellen tudjanak állni a támadásnak, hogy újra bírják a hosszú menetelést és a fárasztó munkát.”

Mi leszel ha nagy leszel?

Mikor 5 évesek voltunk megkérdezték tőlünk, hogy mik szeretnénk lenni, amikor felnövünk? Olyanokat válaszoltuk, hogy űrhajós, elnök vagy az én esetemben: hercegnő. De most hogy felnőttünk, komoly választ várnak. Nos, mit szóltok ehhez: Ki a fene tudja? Ez nem az az időszak, amikor nehéz és gyors döntéseket kell hoznunk. Ez az az időszak, amikor hibáznunk kell. Rossz vonatra szállni és ott ragadni valahol. Szerelmesnek lenni… sokszor. Meggondolni magad újra és újra, mert semmi sem állandó. Szóval, kövessetek el annyi hibát, amennyit csak tudtok. Így, ha egy nap majd megkérdezik, mik szeretnénk lenni, nem kell majd találgatnunk,mert tudni fogjuk!

Story

Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő és beleszeretett. Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott. Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot, teljes harmóniában. A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt.Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni. És irigykedett, irigyelte a madarat, amiért tud repülni.És egyedül érezte magát. És azt gondolta: “Csapdát állítok neki. Ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem.” A madár szintén szerelmes volt belé, és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába és fogoly lett. A nő kalitkába zárta, és egész nap nézte. Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya, és mutogathatta a barátnőinek, akik azt mondták: “-Neked aztán mindened megvan” De szép lassan különös átalakuláson ment át: most hogy teljesen övé volt a madár, és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett, nem tudta kifejezni létének értelmét és lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását és megcsúnyult. A nőt már nem érdekelte többé, s csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki és tisztán tartsa a kalitkáját. Egyik nap elpusztult a madár. A nőt elfogta a bánat, és éjjel-nappal rá gondolt. De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között. Ha elgondolkodna, rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása és nem a külseje. A madár nélkül az ő élete is elveszítette az értelmét és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá. “-Miért jöttél?” - kérdezte a halált. ” -Hogy újra együtt repülhess a madaraddal” -felelte a halál. “-Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna, most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele.. “

2012. január 1.

Tükör.

Olyan lány vagyok, aki folyton szanaszét hagyja a dolgait. Örökké elveszítem például a hullámcsatjaim. A kulcsom. A fülbevalóm párját. Néha úgy érzem a fejemet is.. de ez még csak a kezdet. Folyton azon kapom magam, hogy elvesztegetem az időm - nem csak perceket, de napokat, heteket, hónapokat.. bár még ezt az érzést is tudom kezelni valahogy. De a tudat, hogy egyszer Téged is elveszíthetlek.. tudod, szokták mondani, hogy néhány érzés igazi ‘csendes gyilkos’: lassan kínoz, szinte megfojt.. na ez pont ilyen. Ez egy olyan érzés, amivel egyszerűen képtelen vagyok megbirkózni.

Sáláláláá.

Annyira tetszik ez a kép. A mostani életkedvemet pontosan tükrözi. Semmi kedvem sincs tanulni. Annyira nehezen vettem rá magamat a fizikára. Viszont nagyon könnyen megtanultam. Az érdektelen szenvedés művemet sem írtam tovább. Nincs most annyira ihletem. Nincs most annyi érzelem bennem, hogy kiadjam. Remélem holnap, vagy holnapután már megjön, mert szeretném folytatni. Eddig szerintem elég jóra sikeredett, ahhoz képest, hogy most kezdtem. Igazából ez az első történetem, és nem nagyon vagyok még biztos abban, hogy jól csinálom-e. A másik meg, hogy állandóan eszembe jut, hogy ezt így kellett volna, meg úgy, és totál átformálom a történetet, ami viszont nehézkés, mert újra kell írnom egy-két jelenetet. De összesítve jó lesz ez. Mondjuk az lenne az igazi, ha filmként lenne megvalósítva. Egyszer az életemben meg fogom ezt filmesíteni! Úgy legyen!
Amúgy elég szépen indult a 2012 év. Reggel, ahogy felkeltem száz ágra sütött a nap. Végre láttam napot. Mivel az elmúlt pár napban nem igazán lehetett látni ezt a sárga csodát. Így hát nagyon örültem neki, és eléggé boldogan keltem fel. Imádom az ilyen napokat, és mit mondjak, rögtön öltöztem fel, és rohantam ki lovagolni. Csodás volt. :) Csóközön! (L)