2012. március 31.

Follow your heart.


Hellósziasztok! Gondoltam írok valami értelmes bejegyzést is, nem pedig mindig idézetes szövegeket tolok. Éppen fizikát tanultam. Igen, fizikát, a legutáltabb tantárgyat, de nem nagyon akarok belőle megbukni, így is 3-ra állok, és fel akarom turbózni 4-re. Ahh... szenvedek szó szerint, szombat van, és be van borulva az idő, sehol semmi nap, ami felélénkítene, és én meg tanulok... széép:) Amúgy még mindig nem sikerült elfelejtenem... nem tudom, nem megy ki a fejemből... és szenvedek... Barátnőmnek is nyavalyogtam, erre elkezdi, mit szeretek benne? Hisz egyáltalán nem az a hűűű de elolvadok tőle típusú. Erre én azt mondtam: nem tudom, csak megláttam benne azt, amit mások nem. És úgy döntöttem, hogy követem mostantól a szívemet, bármi legyen...

Mindenki...

Mindenki azt szeretné, hogy az életének legyen valami értelme. Úgy látszik, minél öregebbek leszünk, annál jobban keressük és annál nehezebb megtalálni. Vannak olyanok, akik rossz helyen keresik. De ha az életünknek nincs értelme, mit hagyunk hátra azoknak, akik fontosak nekünk?

Dexter


Számtalan módon lelhetünk társra és ezernyi oknál fogva kötődhetünk egymáshoz, de hogy egy társulás működjön, nem csak be kell fogadni a másikat az életünkbe, de azt is el kell fogadni, ami fontos neki.

imádom (L)

2012. március 29.

IGEN!


Legyél derűs! Programozd át magad a nap minden percében: töltődj fel olyan gondolatokkal, amik többé tesznek! Ha ideges vagy, vagy zavart, próbálj nevetni magadon. Nevess hangosan, nevesd ki azt a nőt, aki aggódik, gyötrődik, és azt hiszi, hogy az ő problémáinál nincs fontosabb a világon.

Nekem csak ő kell... :/

Vágytam én már sok mindenre. De rá kellett jönnöm, nincs annál erősebb vágy, mint amikor a másik közelségére vágyunk. Amikor úgy vágyunk a másik közelségére, hogy az nem lehet mellettünk, amikor vágyakozásunk kielégíthetetlen, vágyunk tárgya elérhetetlen. Ettől kezdve elindul az ördögi kör, a gyötrő láncreakció, amiből képtelenség kiszállni, hiszen az ösztön a mozgatórugója. Elindul a játék, az a kínzó játék, amit férfi és nő ösztönösen játszik egymással. A játék, amely során nem is a másik testét kívánod, hanem a lényét. Minden porcikáddal kívánod a látványát, ami talán messze van a tökéletestől, de számodra a mindent jelenti. Kívánod a hangját, aminek érzékelésére a körülötted zajló világban megáll az idő, és a te saját hangod is átváltozik. Idegen lesz, olyan, mintha nem is te volnál. Pedig ez a hang vagy csak te igazán. Mert minden, ami eddig volt, megszűnt létezni. Minden, ami eddig volt, a föld nyelte el. Minden, ami eddig szépnek tűnt, elveszítette szépségét. És értetlenül állsz ebben az idegen világban, mert egyszerűen nem találod a helyedet. Nélküle nem találod a helyedet. Mert a te helyed ott van, mellette.

Annyira igaz..

Néha úgy félek, hogy jönni fog egyszer egy lány, aki azt fogja látni, amit te látsz, és azt hallja, amit te hallasz, és aki szavak nélkül is meg fogja érteni, amit nekem oly sokszor hiába magyarázol..

Of course!

Tudod mi a legnagyobb hiba, amit elkövethetsz? Az, hogy bármennyire is hangoztatod, hogy igaz szerelemre vágysz, a lelked legmélyén igazából rettegsz tőle. A boldogság vonz téged, de csak a képzeletedben, mert csak ott mered igazán megélni. Egyre-másra gyűröd magadba a szerelmes regényeket és filmeket, de sosem mered annyira elengedni, kitárni magad, hogy megélhesd a szerelmet.

2012. március 28.

Naplóírás

Visszatérek a naplóíráshoz. Talán, mert senki nem látja, csakis én, és ha majd visszaolvasom nem tűnik el, mint az itt lévő írásom, jobban átérzem a gondolatokat, hogy mit gondoltam éppen mikor írtam. Egyszóval, max. pár sort írok ide ki majd, meg ilyenek, és a naplómba meg majd többet.

Igen!

Mindannyian keresünk valakit, azt a különleges személyt, aki majd megadja azt, ami hiányzik az életünkből. Valakit, aki képes társaságot nyújtani, vagy segítséget, vagy biztonságot, és néha, ha nagyon keressük, megtaláljuk azt, aki képes mindhármat nyújtani. Igen, mindannyian keresünk valakit, és ha nem találjuk, csak remélhetjük, hogy ő talál meg minket!

2012. március 25.

Napról nap egyre kevésbé és kevésbé hiszek...

2012. március 24.

Skyscraper

Ültem elkeseredten. Az utolsó reményben hittem, mégis szertefoszlott. Hittem a jövőben, hittem. Ahogy elsétált előttem, úgy, hogy közben észre sem vett, rám se nézett. Egyszerre jelentéktelenné váltam, majd összeestem lelkileg. Egy nagy nulla lettem.

2012. március 23.

Iphone.

Töröltem a telefonszámát véglegesen. (HIMYM-ből vettem az ötletet, nocsak milyen jókor jött) Meg kell mostmár tanulnom nélküle élni... Bár még a száma véresen bele van égve az agyamba... de remélem egy idő múlva begyógyul, és elmerem engedni...

2012. március 21.

Haha.

Igen, most már én is rájöttem. Mi sohasem lehetünk együtt. Valahogy az univerzum így akarta. Talán jobb nekünk külön, boldogabbak vagyunk (leszünk). Én már nem fogok teperni érted, nem fogok álmodozni rólad, nem fog azon járni az agyam mi lett volna ha... és a társai. Szeretlek, és szeretni is foglak, és ha ez kell, hogy külön legyünk, én a távolból foglak tovább szeretni, de nem fogom feléd kimutatni, mert ez így van rendjén.

2012. március 18.

A lélekre nem létezik protézis..

Hányszor átvertek, kihasználták már a szívemet, és én tűrtem. De most már nem így lesz. Felállok, leporolom magam, és indulok az utamra, jégszívvel. Semmit nem fogok érezni, senki iránt sem. Azt hiszem, így lesz a legjobb másoknak is, de legfőképpen nekem.

Klasszikus..

2012. március 15.

Szívből...

Csak sírtam, és sírtam. Vártam, hogy elmúljon a fájdalom, vége legyen a szenvedésnek, de nem... nem tudom elfelejteni... mindig ő jár a fejemben, állandóan rá gondolok... tetszene-e neki, hogy most hogy viselkedem, mit csinálok, mit mondok, mit veszek fel, hogyan nézek ki... mindig arra törekszem, hogy legalább egy pillantásra lássam, találkozzam vele.. azon imádkozom, hogy fussunk össze, elég ha csak a tekintetünk találkozik, csak köszönjünk egymásnak, én csak ennyit kérek, de nem... egy vesztes vagyok, mert tudom, hogy sohasem lesz köztünk semmi, bármennyi is akarom, az életemben összemosódnak a napok ha nem látom. Nem tudom elfelejteni, bármennyire is akarom.

(a képen én vagyok)

De..

Van amikor csak ülsz és bámulsz a semmibe... a fájdalom hatalmas... már nincs rád szüksége... nem tudsz mit mondani... csak vagy magadnak mint egy hold kóros... elhatalmasodik feletted a zokogás, ömlenek a könnyek, mint az eső egy hatalmas vihar közepette... nem tudod megállítani.... és csak az jár a fejedben, hogy: 'De én akkor is szeretem!"

2012. március 13.

I need him.

Csak ülsz némán, és azon gondolkodsz, hogy lehetsz ennyire szerencsétlen. Mindent elrontasz, mindenről te tehetsz, és nem vagy képes változtatni ezen. Nézel ki a fejedből. Miért nem tudod már elfelejteni? Semmi esélye sincs annak, hogy te meg ő, ti legyetek. Hiába álmodozol róla... úgysem lesz köztetek semmi.. jobb lesz, ha feladod. Fáj, de tudom, hogy jólesik, neked ez kell.. a szenvedés. Próbálod elfelejteni.. de nem megy, mert mindig benne van az álmaidban, a gondolataidban, és a .... szívedben.

2012. március 12.

:(

Bejelentkezik.Innentől már nem is tudsz másra koncentrálni.Vársz,hátha rád ír,de nem teszi,s te ezt tudod.Azt sem tudja,hogy létezel,hogy valaha beszéltetek.Hónapok teltek el,de te még mindig szereted.Ő már mással jár,te még azóta is egyedül vagy.Ő boldog,te örülsz,hogy legalább ő az.Ráírnál,de tudod hiába.Mást szeret!Kijelentkezik.Te még mindig ülsz Némán,nem válaszolva a másokkal folytatott beszélgetésekre.A sírás folytogat.Üresnek és tehetetlennek érzed magad.Nem tehetsz semmit,mert Ő mással van.Elmúlik 1 nap,2 nap,be sem lép,te többször megnézed a képét.Majd 3.nap bejelentkezik,feltesz közösképeket a párjával,beteszi a kapcsolatcímkét:KAPCSOLATBAN!Végleg összetörsz.Szavakba önteni nem lehet a fájdalmat,a sírógörcsöt.Csak NÉMÁN hallgatsz,belül összetörve,"mi baj"kérdésekre "semmi"-t felelve.S hogy meddig bírod magadba folytani, eltitkolni,azt csak a jövő tudja megmondani.

2012. március 11.

Újra itthon :)

Hazaérkeztem Olaszból :)) Jó végre itthon... bár mondjuk annyira maradtam volna még.. olyan jó volt ott élni, minden gondtól távol, és nem kellett semmi másra gondolnom, csak arra, hogy síelek, meg merre menjek a pályákon, és stb... és most vár 3 témazáró, és még sorolhatnám mennyi minden. De a jó benne, hogy csak szerdáig kell menni suliba, mivel 15-e ünnepnap. Na sietek tanulni. Puszcsi <3

2012. március 3.

paff..


- Tudod, mi fáj a megtört szívben? Hogy nem emlékszel a régi érzésekre. Próbáld megőrizni az érzést, mert ha egyszer elmúlik, sose jön vissza. - Akkor mi lesz? - Csak sodródsz a világban mindennel együtt.

2012. március 2.

újabb alkotásom


Gyűjtögetés

Evolúciós késztetés, hogy törődünk azzal, aki fontos nekünk, és evolúciós késztetés az is, hogy leszarunk mindenki mást.

Az elme tudattalanul imádja a problémákat, mert azok valamiféle identitást adnak neked. Ha nem teremtesz több fájdalmat magadnak, akkor már másnak sem fogsz. Továbbá nem szennyezed a problémateremtés negativitásával a gyönyörű Földet, a belső teredet, illetve a kollektív emberi pszichét sem. Ne azonosulj a problémáiddal, mert azok nem léteznek.

Legyen veled őszinte a százéves bánat, rájöttem az ember egy gusztustalan állat!

2012. március 1.

Why?

Az a szép benne, hogy elérhetetlen marad számomra... örökre.... úgy érzem, hogy én fordítva jöttem a világra.. akit szeretnem kéne azt utálom, és akit utálnom kéne, azt szeretem.