2012. május 23.

Nothing...

Miért van az, hogy valaki olyan fontosság válik, hogy már elni nem tudunk nélküle? Most ebben a pillanatban, megszüntem létezni...

2012. május 18.

Öö.. ja kb.

Szépség és romantika. Ez a két szó jellemzi leginkább a május hónapot. bármerre jár, a szépségre törekszik. Átalakítja a szobáját, ha mást nem tud tenni, fordítva fekszik az ágyra vagy minden bútort odább tol pár centivel. Semmi nem ronthatja el a jókedvét. Ezekben a hetekben úgy érzi, még a Nap is az Ön kedvéért süt. Közelebb kerülhet érzelmeihez, mint általában. Az is megtörténhet azonban, hogy elveszti az irányítást érzései fölött. Felfokozott érzelmi töltését és érzékenységét mások segítésére is fordíthatja. Jó érzékkel találja meg azt a pontot a másik életében, ami erőt adhat, vagy ami valóban lényeges a kialakult élethelyzetben. Szívesen foglalkozik most múltjával is, a mostani felismerések erőssé és megingathatatlanná teszik. A hónap mottója: A sikeres emberek egy helytelen irányba tett lépést értékes tapasztalatként élnek meg, míg a sikertelenek a rossz irányt kudarcként fogják fel.

2012. május 7.

Idézeteek.

Egypár idézetet összegyűjtöttem különböző oldalakról, amik jelenleg leírják az érzelmeimet, és a jelenlegi helyzetemet: :*

Vagy szorítsd magadhoz, vagy engedd el a kezem, de könyörgöm ne játssz velem.

Tudod, az első pofon a legnagyobb, aztán a többit lassan megszokod.

Nem volt más, mint bárki. De én mégis megláttam benne azt, amit más nem.

Te biztos jobban érzed azt, hogy én mit érzek.. de honnan látod bazdmeg, hogy melyik sebből vérzek??

Tudod, ezzel az egésszel megint az a baj, hogy mire te rájössz, hogy volt egy buta kislány, aki bolondult érted és mindent megtett volna a szerelmedért, addigra késő lesz, mert én már rég elfelejtettelek!

Azt mondják, mikor meglátjuk életünk szerelmét, megáll az idő. Ez igaz. De azt nem mondják, hogy amikor ismét elindul, rettenetesen felgyorsul, hogy utolérje magát.

Sosem öleltelek, mégis érezlek. Sosem beszéltünk, mégis hallak. Sosem találkoztunk, mégis szeretlek.


2012. május 6.

Semmiség.


Bocs, hogy rég írtam már... kibaszottul elfoglalt vagyok. (érdekes módon) Most volt a ballagás... és hát elballagott Kristóf is, és a szívem megszakadt :'( ő a legjobb fiú barátom, és nagyon nehéz (számomra) megválni tőle. Annyira rossz lesz majd nélküle buszozni, a folyosón nem látom majd, és stb.. Mindegy, megígértük egymásnak, hogy majd találkozunk, és majd megyek hozzá Szegedre. 


Elegem van a fiúkból! Most úgy túlságosan sok egyszerre nekem, szóval most inkább a tanulmányaimra koncentrálok, és élvezem a semlegességet. Néha igen, vágyom, hogy szerelmes legyek, legyen valaki mellette, de abszolút semmi jó nincs benne... elhihetitek, a vége mindig csak szenvedés és bánat.