2011. október 19.

Kedvenc...

Ha megtudod mondani hogy miért szereted azt akit akkor nem is szereted igazán....

 Nem számít, mennyi ideig próbál jónak maradni valaki, a rosszat nem lehet végleg elnyomni egy lányban.

Amikor egy dal felidéz egy emléket, vagy amikor a porszemek a napfény felé szállnak, akkor az -akár szeretnéd, akár nem- elvonja a figyelmed. Amikor hallod, hogy a távolban elhalad egy vonat a síneken, és eltűnődsz: ‘.. vajon hová tarthat?’ Van, amikor nem számít, ki vagy és épp hol vagy, mert egy apró pillanatra belépsz a mágia világába - én ebben hiszek. ‘

 Kicsit egyedül érzem magam. Nem mintha nem vennének körül jó barátok, és nem nevettetnének meg.. de akkor is hiányzik valami. Úgy érzem, hogy ugyan minden jó és minden szép, mégis ez a kellemes érzés párosul valami furcsa hiányérzettel. Nem tör le, nem rontja el annyira a kedvem, csupán kicsit zavaró. Aztán rájöttem mi is hiányzik: az Ő szeretete. Egy mosoly, egy ölelés, csak nekem - Tőle. Már ez is bőven elég lenne, hogy egésznek érezzem a saját kis lökött világomat. Tudom, nevetségesen álmodozó vagyok és olyan dolgokban reménykedek, amik elérhetetlenek. De ha Ő nem is, legalább ez az álom, ez a vágyakozás az enyém!