Minthogyha egy kést döftek volna belém. Magamba roskadtan elvéreztem. Könnyen a földre hulltam, nem érezve semmit. Csak keserűséget, és magamat szidtam. Hogy lehetek ennyire lúzer. Hogy is hihettem azt, hogy egy ilyen magafajta lány bejövök neki. Fáj, hogy ezt hittem és mesevilágban éltem. Túlságosan optimista voltam. Most itt ülök, üres szívvel, bánatosan, elveszetten. Érdekes, mert semmi sem érzek, csupa üresség minden.
