A bejegyzés címe

Tegnap kicsit kiütöttem magam. Bátyám és az uncsitesóim csak hozták, hozták, és hozták a sok piát. Már csak félhomályban emlékszem a történésekre. Sőt, valamira nem is emlékszem, csak mondták. Végülis jólesett, már kellett ez nekem. Semlegesítettem az érzéseimet. Fertőtlenítettem a testem, és megszabadultam az ,,érzés" nevű baktériumoktól, amiket iránta érzek. Felemelő érzés, és most ez járja át a testemet. Győztem! Igazából, mindig is depressziós lesz az egyik részem, de most legyőztem. Ilyen idős korban, ki nem esik át a depresszión? Senki. Elhihetitek, tényleg mindenki túléli, lehet ez viszonzatlan szerelem, család, tanulás vagy akár barátok miatt. Az a fura, hogy fájnia kéne a fejemnek, de nem sajog.. és még ugyan jól érzem magam. Lehet még van bennem egy kis pia. Bár, már annyi vizet megittam, hogy kitisztult. Igen, elkezdődött a téli szünet. Elég faszán indítottam. (Y)