Ömlengés.

Nem tudom mi ez az érzés, és nem is akarom tudni, jobb ha nem tud mindent az ember. Csak sejteni tudom.. egyszerűen olyan tökéletes, megmagyarázhatatlan dolog érezéseket érezni. De én nem akarom ezt érezni, minthogyha valami összekötne veled, pedig tudom, hogy a sors nem egymásnak teremtett... mivel akkor már rég összehozott volna minket.. de valamilyen úton, módon kiölhetetlen belőlem ez az érzés. Nem tudok neki ellenállni. Hogy lehet, az hogy szeretem, miközben még nem is vagyunk együtt, se semmi, egyszer-kétszer beszéltünk, de szeretem. Szeretem hallani a hangját, szeretem látni, nézni ahogy mosolyog, minthogyha a legszebb dolgot látnám, ha ránézek. Egyszerűen.... én ezt nem értem..