Néha eljut az ember arra pontra, mikor rájön, hogy az eddig hőn szeretett embert akiért odavolt fél életében, már utálja. Miért is? Esetleg megunta a várakozást rá, túlságosan sokat fantáziált róla, és már belefáradt, hogy nem lehet az övé, semmikor, és semmilyen pillanatban. Talán, megunta, hogy mindig flegmázik vele, nem törődik, és fájdalmat okoz neki. Lehet, hogy egyszer majd próbálja felhívni magára figyelmet.. de akkor már késő lesz.
