Amíg áramlik a testedben a vér, a remény mindig ott lesz. Én már nem tudom, nem tudom elfelejteni. Mindig jön valami ami újra ráébreszt arra, hogy ő az igazi. Minden nap csak szenvedek, már már betegesen. Állandóan feltör az az érzés, egy apró dolog ami egyből ő rá emlékeztet. Nem fáj, csak maga alá gyötör. Újra feléleszti bennem, hogy mekkora vesztes, szerencsétlen vagyok. Igazából beletörődtem abba, hogy ő meg én sohasem leszünk mi, de még mindig ott van a remény... és nem akar megszűnni.