2012. február 15.

Se vele, se nélküle

Nem tudom ,hogy most mi a szart csináljak... akarom is, meg nem is. Szeretem, mint BARÁTOT, de jó néha mikor úgy ölel meg, hogy a barátnője vagyok, úgy bánik velem, mint senki mással. Tudom, sokan mondják, hogy mindig a szívemre hallgassak.. de most valahogy.... valahogy nem tudom eldönteni. Olyan jó szinglinek lenni, bárkit megkaphatsz, bárkivel kavarhatsz... csak néha előtörtnek, hogy ez nem is igazán jó így, hiányoznak azok a szerelmes ölelések, szerelmes csókok. Nem tudom! Egyszerűen nem! Nem akarom megbántani, de nem akarom magamat is becsapni... mikor meglátom, nem esek hanyatt, hogy úristen, de jó pasi, de odavagyok érte, annyira örülök, hogy együtt vagyunk.. ha nem inkább mosolygok, és ennyi. Igazán a belsőéért szerettem meg igazán, vagy azért, mert valamennyire elérhetetlen volt számomra. Furcsa nekem most ez nagyon.. még sohasem éreztem így, egyik srácnál sem fordult elő ez.