Csak ülsz némán, és azon gondolkodsz, hogy lehetsz ennyire szerencsétlen. Mindent elrontasz, mindenről te tehetsz, és nem vagy képes változtatni ezen. Nézel ki a fejedből. Miért nem tudod már elfelejteni? Semmi esélye sincs annak, hogy te meg ő, ti legyetek. Hiába álmodozol róla... úgysem lesz köztetek semmi.. jobb lesz, ha feladod. Fáj, de tudom, hogy jólesik, neked ez kell.. a szenvedés. Próbálod elfelejteni.. de nem megy, mert mindig benne van az álmaidban, a gondolataidban, és a .... szívedben.
