Csak sírtam, és sírtam. Vártam, hogy elmúljon a fájdalom, vége legyen a szenvedésnek, de nem... nem tudom elfelejteni... mindig ő jár a fejemben, állandóan rá gondolok... tetszene-e neki, hogy most hogy viselkedem, mit csinálok, mit mondok, mit veszek fel, hogyan nézek ki... mindig arra törekszem, hogy legalább egy pillantásra lássam, találkozzam vele.. azon imádkozom, hogy fussunk össze, elég ha csak a tekintetünk találkozik, csak köszönjünk egymásnak, én csak ennyit kérek, de nem... egy vesztes vagyok, mert tudom, hogy sohasem lesz köztünk semmi, bármennyi is akarom, az életemben összemosódnak a napok ha nem látom. Nem tudom elfelejteni, bármennyire is akarom.
(a képen én vagyok)
