Kérlek!

Nem vagyok egy könnyű eset. mindig kimondom amit gondolok, hisztizek, néha túltervezem a dolgokat, valamikor meg megyek a fejem után épp ahogy jólesik. szeretek elveszni a pillanatban, egy mosolyban, egy nevetésben. sok pofont kaptam már, de megtapasztaltam, hogy küzdeni kell, nem szabad feladni. de egyvalami még mindig hátravan. még sosem voltam szerelmes. ez a dolog váratott magára eddig. most sem vagyok az, csak valami megváltozott bennem. nem érzem, hogy az a kemény, öntudatos lány lennék aki eddig voltam. rám tört ez az egész kopogtatás nélkül, és nem tudok mit kezdeni vele. nem tudom mi lesz veled, velem, velünk. de már ha rád nézek vagy csak látlak magam előtt, látom repülni az időt. nem tudnám se megmondani, se megmutatni, hogy mit jelentesz nekem. mert még én sem tudom. csak azt érzem, hogy valami jó lehet belőlünk. és ezt nem szabadna veszni hagynunk. és igen. szeretném, ha szeretnél!