2011. december 1.

To live..

Kész idegroncs vagyok. Utálom a reményt. Mindig, mindig és mindig ott lakozik a szíved mélyén, és nem megy el. Akármit teszel megmarad. Elsétálok melletted, darabokra török, hogy csak egy ,,helló"-t köszönsz. Legbelül érzem, hogy te is így vagy vele, de lehet hogy csak megint a remény beszél belőlem. Próbálok úgy eltölteni a mindennapjaimat, hogy nem gondolok rád. De nem megy. Akármennyi is próbálkozom, valamiért mindig visszaesek. Minthogyha egy hullámvasúton ülnék, egyszer fent, egyszer pedig lent. Gépeztem, egy jó darabig, és kedvem volt egy kis csokihoz. Gondoltam kiélem vele a bánatomat. De rájöttem, hogy én ennél többet érek. És nem kell nekem szenvednem. Azért jöttem a világra, hogy boldog legyek, és hogy éljek.