Igen. Eljutottam arra a pontra, hogy most mindenből elegem van. Kezdjük a fiúkkal, mert mostanság a lelkemnek ennyi elég volt a szenvedésekből, és igenis leszek inkább most boldog szingli. Az a baj, hogy most eléggé sok fiú tűnt fel a fedélzeten, ésés nekem már elegem van, túl sok, túl fárasztó, és annyira nem érdekel most, mivel a tanulmányaimra akarok most koncentrálni. Mivel javítanom kéne fizikából. És tényleg, ma volt péntek 13-a. Elég szerencsésen telt, mert elmaradt a fizika tz és a föci tz-m 3 lett. Azért a föcinak nagyon örültem, az Alföld legkeményebb gimnáziumába járok, és 4 oldalas doga volt, tele minden szarral. Szóval ahw. de örültem neki.
...
...
Igazából már nem bánom, hogy az élet így pofára ejtett. Rájöttem, hogy célja volt ezzel. Nem bírta nézni azt a fajta naivitást ami belőlem áradt. Hittem az embereknek, megbíztam bennük. Hiszen miért ne tettem volna? Azt hittem mindenki jót akar a másiknak, és szem előtt tartja az érzéseit. De nem. Az emberek kétszínűek és ott rúgnak a másikba ahol tudnak. Olyan pofont kaptam az élettől, hogy biztosra vettem: ebből nem állok fel. Aztán teltek a napok, a hetek és összeragasztottam a szívem. Most egy kődarab dobog a mellkasomban szemernyi naivitás nélkül. Sikerült felállni a padlóról és erősebb lettem mint valaha.
Ma egy sort páwáskodtunk a barátnőimmel. :D Elég jóra sikerült.
Puszcsók. Nekem mára elegem van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése